irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Paluska Zsuzsanna versei

E-mail Nyomtatás

Költözős

Elköltözés

 

Ha nem fogod meg a kezemet hajnalban,

Mikor mindenesetül magával rántana az ébredés utáni első hűvös fuvallat,

Csak a kicsorbult bögre marad utánam,

 

Ami olyan tökéletlen, mint hogy nem csak ketten vagyunk a világon.

A bögre, aminek az aljára száradt a töméntelen kávézacc és fekete tea

És az alkonyi száraz vörösbor -

Amit a megfelelő alkalomra tartogattál,

Mint a szekrény alján heverő féltve őrzött öleléseket -

Meg az ócska asztalon felejtett, a végtelen időben csörgő ébresztőóra,

Amit sose hallok meg.

Sose gondoltál bele, hogy majd ha nem lesznek csillagok,

Elveszti értelmét a fűben heverés is.

Csak én tudom meg, hogy létezik-e halálközelibb élmény az érintés hiányánál

egy indokolatlanul átvirrasztott éjszaka után.

A szívdobbanás marad végül csak indokolt.

 

Visszaköltözés

 

Utána hajadba költözöm, s ha szálai csiklandoznak,

Mély álomból riadok fel.

Eddig magam tápláltam éjszakánként,

Az én fonatomat kócolták össze -

Most a hajadban nevelem tovább a vágyaim.

 

 

 

Tájak

 

csukott szemmel csókoltál

mikor elindultunk varázsolni

mert a mi tájunk egyre lakhatatlanabb lett

közös létünk virágszirmaiba bugyolálva még utoljára

elbukunk és pörgünk céltalanul a másik tengelye körül

mert követjük egymás illatát

a vonatok zakatolása már nem harmónia

hanem az óra visszaszámlálása az őrülésig

mikor külön-külön torpanunk meg tájaink szélén

és görcsösen egyensúlyozunk a lábujjaink közt szétmorzsolódó sziklákon

 

csukott szemmel csókolsz

az utadon nem viszed magaddal a megváltást

csak a vágymorajlást hiszen

úgy szeretünk dideregni ha kiszökünk a réseken át

ahol fagy és üresség honol

ahol eltűnik az ölébe bújtató táj

 

a kiégett csikk az ujjamat égeti és

a világegyetem más hangnemben dorombol

egész úton az arcomat bámultam a vonat ablakában

ahogy a fák átsuhantak a szememen

nem a levelek csiklandozták hanem a könnyek

a napfényben velem hunyorítanak a pipacsmezők

és ilyenkor piros a szám is

a hajnali vonat elringatja az utazót és az ágak

szorításából kitörő sugarak bearanyozzák

az álmodókat mert te már megint

megint csukott szemmel csókolsz

 

 

Zsuzsi mindig is szerette a kerek számokat, mert azokkal könnyen lehet számolni, ezért most pont húszéves, és pont öt éve publikál. 2014-ben a Sárvári Diákírók és Diákköltők Táborában első helyezést ért el tanulmány kategóriában, valamint az Alma Mater Irodalmi Pályázat vers kategóriájában. Idén első helyezett volt a SZMÍT Pegazus pályázatán. Minden lében kanál és kultúrbarbár, ha sikerül elvégeznie a Bécsi Egyetemet, akkor pszichológiát, filozófiát és francia nyelvet fog tanítani valahol.


You are here: