irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2008-04

Grendel Lajos - Ma­gyar lí­ra és epi­ka a 20. szá­zad­ban (22)

E-mail Nyomtatás

íRÓK A KÖ­RÖN BE­LÜL – KíVÜL
Weöres Sán­dor (1913–1989)
Köl­té­sze­té­nek for­rás­vi­dé­ke Kosz­to­lá­nyi és Ba­bits lí­rá­ja, hogy az­tán Várkonyi Nán­dor, majd Ham­vas Bé­la, vé­gül pe­dig Fülep La­jos ha­tá­sá­ra egy olyan lí­rai be­széd­mó­dot ala­poz­zon meg és dol­goz­zon ki, amely­ből vég­képp el­tűn­nek a nyel­vi je­len­tés prag­ma­ti­kus meg­kö­tött­sé­gei csak­úgy, mint a lí­rai én­hez kötöttsége. Weöres Sán­dor lí­rá­ja az in­di­vi­du­a­liz­mus leg­át­fo­góbb ta­ga­dá­sa a ma­gyar iro­da­lom­ban.

Csehy Zol­tán ver­sei

E-mail Nyomtatás

Nottetempo
(Sylvano Bussotti szü­le­tés­nap­já­ra)

Ó, Bussotti, a leg­ál­mo­sabb, legálszentebb fa­un!
Nem tud­ni med­dig ér a szín­le­lés,
s tart-e de­rék­tól föl­fe­lé is! A Nottetempo

Pomogáts Béla - Ki­nek, kik­nek ál­lít­sunk szob­rot... - A Wass Al­bert-je­len­ség

E-mail Nyomtatás

A pomázi Teleki-Wattay-kastélyban, amely ma a Du­na­ka­nyar­ban ta­lál­ha­tó kis­vá­ros (egy­kor Szent­end­ré­hez ha­son­ló­an szerb te­le­pü­lés) kul­tu­rá­lis köz­pont­já­nak a sze­re­pét töl­ti be, a Krá­ter Mű­hely Egye­sü­let és Könyv­ki­adó az író szü­le­té­sé­nek szá­za­dik év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból Wass Al­bert-em­lék­kon­fe­ren­ci­át ren­de­zett.

Tőzsér Árpád - Prokopiosz

E-mail Nyomtatás

Titkos történelem
Künn a kékek és zöldek még egymást ölik, s tilos
tudni, hogy vezetőik már tárgyalnak, néhány óra,
s a két tömeg a császári páros (a féktelen Theodóra
s a rafinált Jusztiniánosz) ellen fordul. Prokopiosz

Szalay Zoltán - A hó­fe­hér őz­su­ta

E-mail Nyomtatás

„Új seb­nek már hely sem akad; nyög, s hang­ja, mit így ad,
bár­ha nem em­be­ri is, de olyan, mint még so­ha szar­vas
föl nem sírt: is­mert he­gye­it te­le­töl­ti panasszal…” (Ovi­di­us: Actaeon)
Ami­kor Nebrophonosz fel­bor­zol­ta drótkemény, dur­va szá­lú sző­rét rop­pant mar­ján, lát­ni le­he­tett a fe­ke­tén va­ras, ár­kos se­bet, me­lyet egy vad­kan ej­tett raj­ta egy ré­geb­bi va­dá­sza­ton; ha Nebrophonosz fel­bor­zol­ta a sző­rét, nem je­len­tett sem­mi jót azon­ban,

Bodnár Éva versei

E-mail Nyomtatás

Ma­gá­nyom bör­tö­né­ben

Itt ál­lok megint.
Eső mos­ta ar­com
hi­á­ba for­dí­tom fe­léd.
Olyan bör­tön a ma­gány,
ahol ri­deg rá­cso­kat emel
a sze­re­tethi­ány.

Köszöntjük a 80 éves Ág Tibort

E-mail Nyomtatás

Év­ti­ze­dek a ma­gyar nép­ze­ne és kó­rus­moz­ga­lom szol­gá­la­tá­ban
Nyolc­van esz­ten­dő, eb­ből kö­zel hat­van év a szlo­vá­ki­ai ma­gyar nép­ze­ne és ének­ka­ri élet ön­zet­len szol­gá­la­tá­ban: ez Ág Ti­bor ed­di­gi pá­lya­fu­tá­sa. Is­ten kü­lö­nös aján­dé­ka az egye­te­mes ma­gyar kul­tú­rá­nak; a meg­fe­le­lő em­ber a meg­fe­le­lő he­lyen és idő­ben.

Köszöntjük a 60 éves Grendel Lajost

E-mail Nyomtatás

„...a ma­gyar iro­da­lom l­vo­na­lá­ban”
Meg­hök­ken­ve s nem kön­­nyen írom le: hat­vanéves. Em­lék­szem, ahogy 1968 tá­ján, alig húsz­éve­sen ná­lam járt, gye­rek­ként szin­te. Ép­pen fel­tűnt kö­re­ink­ben. Lé­vá­ról jött, kö­zös pát­ri­ánk­ból, mint­egy az Iro­dal­mi Szem­le Ve­tés-nem­ze­dé­ké­nek utó­véd­je­ként. A Fe­ke­te szél cí­mű an­to­ló­gi­á­ba sem ke­rült be még, aka­rá­sai vol­tak in­kább, ke­vés­bé mun­kái. De az al­ko­tás stig­má­ját már vi­sel­te, bár a tel­je­sít­mény még ké­szü­lő­dött.

N.Tóth Ani­kó - Trip­ti­chon

E-mail Nyomtatás

Mon­da­tok GRENDELtől/ről/nek
1.
(Tószt)
Ha igaz, hogy nem ér­de­mes úgy re­gényt ír­ni, hogy fél­szem­mel a vélt vagy va­lós „át­lag­ol­va­sói” igé­nyek­re ka­csint­ga­tunk, ak­kor az is igaz, hogy úgy sem ér­de­mes, ha min­den­áron meg aka­runk fe­lel­ni az ép­pen „me­nő” iro­da­lom­tu­do­má­nyi dis­kur­zu­sok­nak.

Grendel La­jos - Csak Ró­meó és Jú­lia sze­rel­me örök

E-mail Nyomtatás

Déry Ti­bor, aki­nek A ki­kö­zö­sí­tő (Milánsky exkomunikátor) cí­mű re­gé­nye a mai na­pig a leg­ked­vel­tebb köny­ve­im kö­zé tar­to­zik, ír­ta egyik idős­ko­ri pub­li­cisz­ti­ká­já­ban, hogy va­la­me­lyik bu­da­pes­ti iro­dal­mi lap szer­kesz­tő­sé­gé­ben ös­­sze­fu­tott egy idős hölg­­gyel, és na­gyon jól el­be­szél­get­tek.

Tóth Elemér versei

E-mail Nyomtatás

1. Kérdés-felelet
„Hová lett dús sörényed?” –
Kérded.
„Elhordták a görények.
Az évek!”

Tomáš Hudák - Ar­ról, mi­ért fél­nek a fér­fi­ak a nők­től

E-mail Nyomtatás

Egye­dü­li, ami­től a fa­lu­si idős em­be­rek fél­nek, a fe­le­sé­gük. Ami­kor úgy ti­zen­két esz­ten­dős le­het­tem, leg­alábbis azt hit­tem. Min­dig a til­tott he­lyek von­zot­tak, így az idő­seb­bek sem vol­tak el­ke­rül­he­tők. Csak ne­kik volt ide­jük bő­ven, hogy a kocs­má­ban tölt­sék el azt.

Anton Marec - A Hét­for­rás­nál

E-mail Nyomtatás

Só­haj­tott egy na­gyot, majd lá­bá­val le­so­dor­ta a fel­ső lép­cső­fok­ról a ha­vat, és le­ült a step­pelt vi­har­ka­bát­já­ra. A né­hány órás gya­log­lás fá­ra­dal­má­tól és a me­len­ge­tő nap­tól el­bá­gyad­va el­szen­de­rült.
Nem éb­resz­tet­te fel sem a hó csi­kor­gá­sa, sem a kö­ze­le­dők ne­héz li­he­gé­se, akik az ala­csony feny­ves­ből buk­kan­tak elő. Elöl ment a nő, szo­ro­san mö­göt­te a sán­ta fér­fi.

Százdi Sztakó Zsolt - Utol­só íté­let (2)

E-mail Nyomtatás

(Az el­be­szé­lés el­ső ré­szét  már­ci­u­si szá­munk­ban kö­zöl­tük)
/megváltás/
Õszent­sé­ge, vá­lasz­tott ne­vén im­már a har­ma­dik egy­ház­fő, Krisz­tus föl­di hely­tar­tó­ja, aki­nek a ke­resz­tény vi­lág­ban és a hit dol­gá­ban dön­tő sza­va van, le­szá­mít­va az eret­nek or­to­do­xi­át, amel­­lyel a ka­to­li­ciz­mus­nak szin­tén fel kell ven­nie a küz­del­met, sa­ját, bel­ső eret­nek-moz­gal­ma­in kí­vül, egy­szó­val őszent­sé­ge most úgy szen­ve­dett, mint az ink­vi­zí­ció bör­tö­né­ben az örök kár­ho­zat­ra ítélt eret­ne­kek.

Sade már­ki le­kö­röz­ve - Kanehara Hitomi Pirszinget a kí­gyó­nak cí­mű kö­te­té­ről

E-mail Nyomtatás

Könyvről könyvre
A ni­hi­liz­mus­nak egé­szen meg­döb­ben­tő szél­ső­sé­ges­sé­gé­vel szem­be­sít ben­nün­ket az utób­bi évek egyik leg­si­ke­re­sebb ja­pán re­gé­nye, Kanehara Hitomi mű­ve, mely ma­gya­rul Pirszinget a kí­gyó­nak cím­mel je­lent meg 2007-ben. A cél­ta­lan ön­rom­bo­lás el­ké­pesz­tő mély­sé­ge­it fel­tá­ró mű olyan átlagfiatalok éle­té­be en­ged be­pil­lan­tást, akik­nek min­den­nap­ja­ik­hoz szer­ve­sen hoz­zá­tar­to­zik a leg­dur­vább erő­szak, a leg­ré­me­sebb kí­nok, me­lye­ket nem hol­mi esz­mék, sem bár­mi­fé­le kény­szer ha­tá­sá­ra, ha­nem sa­ját vá­lasz­tá­suk nyo­mán, ön­kén­te­sen él­nek meg, tu­laj­don­kép­pen cél­ta­lan ten­gő­dé­sük ab­szurd meg­ol­dá­sa­ként.

A magyar irodalom történetei

E-mail Nyomtatás

Vendégkritika
A cím - Tisz­te­le­tet pa­ran­cso­ló mé­re­tű há­rom kö­tet. Fő­szer­kesz­tő­je Szegedy-Maszák Mi­hály, hoz­zá csat­la­koz­tak Ve­res And­rás­sal az élen Jankovits Lász­ló, Orlovszky Gé­za, Jeney Éva és Jó­zan Il­di­kó; a há­ló­za­ti vál­to­zat szer­kesz­tő­je Hor­váth Iván. Mun­ka­tár­sa­i­nak szá­ma ha­tal­mas, saj­nos azon­ban nem mind­egyik fel­kért iro­da­lom­tör­té­nész ké­szült el idő­re, ezek a fe­je­ze­tek ki­ma­rad­tak, ami nem hasz­nál a fo­lya­ma­tok áb­rá­zo­lá­sá­nál.

Vígh Kár­oly - T. G. Masaryk és a ma­gya­rok

E-mail Nyomtatás

Múlt és emlékezet
Haj­la­mo­sak vol­tunk és va­gyunk a tör­té­nel­mi Ma­gyar­or­szág fel­bom­lá­sá­nak és Tri­a­non­nak az oka­it szin­te csu­pán a ma­gyar és oszt­rák tör­té­né­szek mű­vei, va­la­mint a kor­szak ve­ze­tő ál­lam­fér­fi­a­i­nak a me­mo­ár­jai alap­ján meg­ítél­ni. Ne­ves tör­té­né­sze­ink egy ré­sze azon­ban – sze­ren­csé­re – már a 70-es évek óta túl­te­kint ezen a szűk szem­ha­tá­ron és az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chi­á­val fog­lal­ko­zó könyv­tár­nyi szak­iro­dal­mat fel­hasz­nál­va nem Bu­da­pest- vagy Bécs-cent­ri­ku­san íté­li meg a Habs­burg Bi­ro­da­lom bu­ká­sá­nak oka­it.

Eseménynaptár

E-mail Nyomtatás

1868. IV. 1-jén szü­le­tett Ed­mond Eugène Alexis Rostand fran­cia köl­tő, drá­ma­író
1868. IV. 1-jén szü­le­tett Ed­mond Rostand fran­cia drá­ma­író
1873. IV. 2-án szü­le­tett Szergej Vasziljevics Rahmanyinov orosz szár­ma­zá­sú
ame­ri­kai ze­ne­szer­ző

You are here: