irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2008-02

Keszan Andrea versei

E-mail Nyomtatás

Õrizd meg...
a ré­gi kony­hák ka­ra­mell­il­la­tú­ak
mint nagy­anyánk
mi­kor cuk­rot pi­rít
uj­jong­nak a szí­vek
mi­kor meg­si­mo­gat

Gál Sándor - A „li­te­ra­tú­rát bal­tá­zó be­tyá­rok csár­dá­ja”

E-mail Nyomtatás

Carlyle A fran­cia for­ra­da­lom tör­té­ne­te cí­mű köny­vé­ben ír­ja: „Ne tégy sem­mit, csak iz­gass, vi­tat­koz­zál s a dol­gok ma­guk­tól el­pusz­tul­nak.” Ha a je­len vi­lág – s eb­ben a li­te­ra­tú­ra – zűr­za­va­rát lá­tom, ak­kor ab­ban sem­mi egyéb nem tör­té­nik, csak med­dő vi­ták – és igen! – az iz­ga­tás ra­fi­nált sok­fé­le­sé­ge... S a vég­ki­fej­let sem két­sé­ges – a dol­gok ma­guk­tól pusz­tul­nak el, s a „győ­zel­mes fe­lej­tés” ural­ko­dá­sa ve­szi kez­de­tét.

Fónod Zoltán - Ady End­re és a Nyu­gat

E-mail Nyomtatás

Száz éve je­lent meg a Nyu­gat el­ső szá­ma
Száz éve in­dult a hu­sza­dik szá­za­di ma­gyar iro­da­lom meg­ha­tá­ro­zó, kor­sza­kos je­len­tő­sé­gű fo­lyó­ira­ta, a Nyu­gat. A ma­ra­di­ság és a kor­sze­rű­ség, a mo­dern­ség küz­del­me fe­je­ző­dött ki a szá­zad­vég  szel­le­mi tö­rek­vé­se­i­ben. Az újat aka­rás­nak meg­ha­tá­ro­zó alak­ja Ady End­re volt meg az a nagy­vá­ra­di író­kö­zös­ség, mely 1908 szep­tem­be­ré­ben ad­ta ki (An­tal Sán­dor be­ve­ze­tő­jé­vel) A Hol­nap cí­mű an­to­ló­gi­át (Ady End­re, Ba­bits Mi­hály, Ba­lázs Bé­la, Dutka Ákos, Emőd Ta­más, Ju­hász Gyu­la és Mik­lós Jut­ka ver­se­i­vel).

Kopasz Katalin versei

E-mail Nyomtatás

tö­rött lé­lek
egy­szer csak ös­­sze­dől ben­ned min­den,
meg­pró­bá­lod hely­re­ál­lí­ta­ni a ren­det,
de nem megy!
elő­re­te­kin­tés! ta­lán, ami se­gít­het?!

Pomogáts Béla - A kí­sér­le­te­ző köl­tő - Cselényi Lász­ló köl­té­sze­te a het­ve­nes évek­ben –

E-mail Nyomtatás
Cselényi Lász­ló pá­lyá­ján több al­ka­lom­mal is elő­for­dul­tak ön­kén­tes vagy kény­sze­rű „szü­ne­tek”: a hat­va­nas évek má­so­dik fe­lé­ben ő vo­nult vis­­sza a szlo­vá­ki­ai ma­gyar iro­dal­mi élet­ből: egé­szen Pá­ri­zsig, ha­za­tér­ve hos­­szú éve­kig kel­lett vár­ni ar­ra, hogy az ol­va­sók elé ke­rül­jön vá­lo­ga­tott ver­se­i­nek Kré­ta­kor cí­mű kö­te­te, majd a nyolc­va­nas évek kö­ze­pén avant­gárd tö­rek­vé­se­i­vel vi­tá­kat vál­tott ki.

Grendel lajos - Ma­gyar lí­ra és epi­ka a 20. szá­zad­ban (20)

E-mail Nyomtatás
ÍRÓK A KÖ­RÖN BE­LÜL – KÍVÜL
„Min­dig von­zott, hogy igye­kez­zem a kö­rön be­lül kí­vül ma­rad­ni; az­zal a na­i­vi­tás­sal, hogy így kö­vet­ke­ze­te­seb­ben ma­rad­ha­tok el­kö­te­le­zett az em­ber­rel szem­ben, akár­mi­lyen ar­cu­la­tát mu­tat­ja.” Mé­szöly Mik­lós ír­ta a fen­ti so­ro­kat az 1975-ös Ala­ku­lá­sok c. kö­te­te fül­szö­veg­ében.

Kegyelet - Bú­csú Garaj La­jos­tól

E-mail Nyomtatás
Alig négy hó­nap­pal 75. szü­le­tés­nap­ját kö­ve­tő­en ja­nu­ár 7-én el­hunyt Garaj La­jos iro­da­lom­tör­té­nész, mű­for­dí­tó, egye­te­mi do­cens. Ha­lá­la vá­rat­la­nul ért ben­nün­ket, bár tud­tuk, hogy sú­lyos be­teg­sé­ge évek óta meg­ha­tá­roz­ta min­den­nap­ja­it. En­nek el­le­né­re min­dig bi­za­ko­dó volt, ter­vek, szán­dé­kok szo­rí­tá­sá­ban élt. Szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból is ar­ról val­lott, hogy meg­rom­lott egész­sé­gi ál­la­po­ta el­le­né­re is sze­ret­né be­fe­jez­ni sok évtizedes „ál­mát”, Ma­dách Im­re szlo­vák fo­gad­ta­tá­sát.
Garaj La­jos az öt­ve­nes évek má­so­dik fe­lé­től meg­ha­tá­ro­zó alak­ja volt az 1950 után új­ra­in­dult ma­gyar nyel­vű fő­is­ko­lai ok­ta­tás­nak, va­la­mint a szlo­vá­ki­ai szel­le­mi élet­nek.

Tóth Elemér - Dolores inferni (A po­kol kín­jai)

E-mail Nyomtatás
Men­tő vij­jog, sza­lad, sza­lad,
vé­rem fo­lyik, pi­ros pa­tak.
Ezer­nyi drót. Ki­nyílt a seb?
A ron­gya­im mind vé­re­sek.

Végh Péter - Évszakok / Hó­esés (té­li imp­res­­szi­ók)

E-mail Nyomtatás
Alex egész nap tét­len­ke­dik. Már dél óta a nyi­tott ab­lak­ban ül és a hó­esést né­zi. Nem győz be­tel­ni a lát­ván­­nyal. Óri­á­si pely­hek­ben hull a hó, sza­ka­dat­la­nul. Az ud­var ké­pe egy­re vál­to­zik. A dél­előt­ti nap­sü­tés he­lyét fo­ko­za­tos bo­ru­lás vált­ja fel. A gyér, bá­tor­ta­la­nul tén­fer­gő pely­hek a dél­után fo­lya­mán egy­re gya­ra­pod­nak s mos­tan­ra já­té­kuk sű­rű ha­va­zás­ba fúl.
Az ud­vart pár cen­ti­mé­ter vas­tag­sá­gú hó­ré­teg fe­di.

Antalík József versei

E-mail Nyomtatás
Kí­sé­rőm

Hos­­szú él­tem zord al­ko­nyán
Kí­sé­rőm a fá­jó ma­gány.
Mint za­rán­dok, lan­ka­dat­lan,
Ki­tar­tó­an jár nyo­mom­ban.

Merényi Krisztián - Kutyatámadások /Meg-történetek/

E-mail Nyomtatás
Pestimrén olvasok le a csúszós jégen… ráadásul ónos eső esett.
Csengetek, senki, csak a vasketrecéből épp kiszökött kaukázusi juhászkutya őrjöng a kerítésnél.
Már a következő címre koncentrálok, de azért kicsit még hergelem a fenevadat – hosszú a kerítés.

A va­dász­szen­ve­dély köny­ve - Gál Sán­dor Es­ték és haj­na­lok cí­mű kö­te­té­ről

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
„A jó mű­vek ön­ma­gunk­ra éb­resz­te­nek...”
A könyv szép­sé­ge őszin­te­sé­gé­ben van, kis­sé az idő is ír­ta, lé­vén a szen­ve­dély ki­ala­ku­lá­sá­nak is tör­té­ne­te. Je­len­tős ré­sze egy­ko­ri va­dász­él­mé­nyek­ről szól: em­lé­ke­zé­sek, riportszerű be­szá­mo­lók. A va­dász­iro­da­lom sa­já­tos mű­faj, kü­lö­nös­nek tű­nik fel, né­mi­leg eg­zo­ti­kus­nak.

Az in­di­vi­du­a­liz­mus apo­te­ó­zi­sa

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
(Ma­da­rász Im­re Vittorio Alfieri élet­mű­ve fel­vi­lá­go­so­dás és Risorgimento, klas­­szi­ciz­mus és ro­man­ti­ka kö­zött) 
Az ön­élet­rajz-írás, a meg­szö­ve­ge­ző­dő önéletrajziság, il­let­ve az énformálás je­len­tős prob­lé­ma­tö­me­get zú­dí­tott a kor­társ iro­da­lom­tör­té­ne­ti gon­dol­ko­dás­ra. A kér­dés­kört el­mé­le­ti­leg a leg­in­kább Philippe Lejeune jár­ta kö­rül, no­ha mun­ká­i­ban el­ső­sor­ban a hu­sza­dik szá­za­di ön­élet­írás alak­vál­to­za­ta­i­ra fó­ku­szál.

A becketti ma­gyar ugar - Jó­kai An­na: Godot meg­jött

E-mail Nyomtatás
Vendégkritika
Jó­kai An­na meg­ha­tá­ro­zó­an epi­kus élet­mű­vé­re ál­ta­lá­ban vé­ve jel­lem­zõ az anyag­gaz­dag­ság, az el­mé­lyült em­ber­is­me­ret­re ala­po­zott írói ta­pasz­ta­lat­kincs kü­lö­nös bõ­sé­ge. Tör­té­ne­tei élet­sze­rû­ek és hi­te­le­sek, sze­rep­lõi fi­no­man áb­rá­zolt, egye­di ka­rak­te­rek, ne­he­zen fe­lejt­he­tõ ar­cok.

Szar­ka Lász­ló - Mo­der­ni­zá­ció és ma­gya­ro­sí­tás

E-mail Nyomtatás
2008-02
A Lex Apponyi ok­ta­tás- és nem­ze­ti­ség­po­li­ti­kai ol­va­sa­tai  
A tri­a­no­ni ma­gyar le­gen­dá­ri­um­ban meg­kü­lön­böz­te­tett he­lyet el­fog­la­ló gróf Apponyi Al­bert, az 1867. évi osztrák–magyar ki­egye­zést kö­ve­tõ du­a­lis­ta kor­szak egyik emblematikus ma­gyar po­li­ti­ku­sa, a 20. szá­za­di nem­ze­ti tör­té­ne­lem­ben elõ­ször a We-kerle Sán­dor ve­zet­te ko­a­lí­ci­ós kor­mány (1906–1910) val­lás- és köz­ok­ta­tá­si mi­nisz­te­re­ként az 1907-ben és 1908-ban el­fo­ga­dott nép­ok­ta­tá­si tör­vé­nye­i­vel vált iga­zán or­szá­gos, sõt nem­zet­kö­zi hí­rû, egy­szer­smind meg­osz­tó po­li­ti­kai sze­mé­lyi­ség­gé. 

Csáky Kár­oly - Mik­száth Kál­mán­nal szü­lõ­föld­jén (2)

E-mail Nyomtatás
2008-02
(Az el­sõ részt la­punk ja­nu­á­ri szá­má­ban kö­zöl­tük)
A  Mik­száth-ház­ban len­nénk hát, ahol az író gyer­mek- és if­jú­ko­rát töl­töt­te. A fa­lu­szé­li kis fe­hér ház­ban, ahol  – ta­lán a te­me­tõ kö­zel­sé­ge mi­att  –  „oly szo­mo­rú, oly kí­sér­te­ti­es volt minden“. Ide hoz­ta ha­za Mauks Ilo­nát egy idõ­re, s ide jött vis­­sza 1873-ban, ami­kor a fe­ke­te as­­szony, az­az a ko­le­ra édes­any­ját is el­vit­te.
You are here: