irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2008-05

Gál Sándor ver­sei

E-mail Nyomtatás
szár­nya­kat gon­dol­tam kar­ja­id he­lyé­re
                                                       Anyám­nak


            mi­re gon­dol­hat­tál még
            ami­kor el­jöt­tem
    
            a csend meg­ke­mé­nye­dett
            ton­nás sú­lya
            föl­dig rogyasztott

Alabán Ferenc - A va­ló­ság ge­ne­rá­ci­ós em­lé­ke­ze­te

E-mail Nyomtatás
Ki­sebb­sé­gi nem­ze­ti iro­dal­munk ér­tel­me­zé­sé­ről
„Ki­sebb­ség­ben él­ni: plusz-prob­lé­ma.  Azt je­len­te­né ez, hogy
a ki­sebb­sé­gi hely­zet ele­ve hát­rány? Az­zá vál­hat,
ha nem jól nyú­lunk
hozzá…  (Rá­kos Pé­ter: Az iro­da­lom iga­za)

Hogya György ver­sei

E-mail Nyomtatás
ÚGY SEM

– Maga? Ügy­nök? – kér­dez­te a nő meg­le­pet­ten.
Ám a cso­dál­ko­zás gyö­kér­te­le­nül le­be­gett a ká­vé­zóasz­tal fe­lett.
S kis­sé ha­mi­san csen­gett, mint a hir­te­len le­hú­zott nej­lon­ha­ris­nya hang­ja.
– Mi­ért ne? – feleltem. – Hi­szen úgy sem az va­gyok, aki­nek hisz.
S vis­­sza­te­kint­ve sor­som zsák­ut­cá­já­ba iga­zat ad­tam ön­ma­gam­nak.

Ozsvald Árpád emlékére

E-mail Nyomtatás
Szü­lő­fa­lu­ja őr­zi Ozsvald Ár­pád em­lé­két
Nemesorosziban már nem áll a szü­lői ház, de áp­ri­lis 2-ától egy em­lék­szo­ba jel­zi, hogy Palócországban, eb­ben a Ga­ram men­ti kis­köz­ség­ben lát­ta meg a nap­vi­lá­got Ozsvald Ár­pád, a fel­vi­dé­ki ma­gyar iro­da­lom halk szavú és ran­gos köl­tő­je. Ver­se­it nem­csak a táj vagy a gyer­mek­ko­ri él­mé­nyek ih­let­ték, ha­nem a min­den­nap­ok gyöt­rel­mei, a sze­gény­sors ke­ser­ve, a meg­szen­ve­dett há­bo­rús él­mé­nyek, vi­szon­tag­sá­gok meg a min­den­na­pi tör­té­né­sek és a mú­ló idő kér­lel­he­tet­len­sé­gei is. Mun­kás­sá­ga nem­ze­ti­sé­gi éle­tünk­höz épp oly erős szá­lak­kal kö­tő­dik, mint az em­be­ri­ség gond­ja­i­hoz.

Milan Rúfus - A kis hú­ga

E-mail Nyomtatás
                Éj­jel, nap­pal zeng bű­vö­lő hang­ja,
                akár álom, vagy mun­ka ta­kar­ja.
                Amen­­nyi­vel na­gyobb a sze­re­tet,
                ki­mon­da­ni an­­nyi­val ne­he­zebb.

Dénes Györgyre emlékezünk

E-mail Nyomtatás
Az el­ső köl­tő le­gen­dá­ja
(85 éve szü­le­tett Dé­nes György)
A le­gen­dák szé­pek, de él­tet­ni kell őket. Ha meg­fe­led­kez­nek ró­luk, a leg­szeb­bek is el­hal­nak. Kár len­ne ér­tük, min­den le­gen­dá­ért kár, amely igaz ta­laj­ból nőtt ki és szép. Mert rossz le­gen­dák rit­kán van­nak, ha­csak nem rém­me­sék, a le­gen­da a jó­ról szól, azért szép. Iro­dal­munk le­gen­dá­ja, ahogy az öt­ve­nes évek leg­ele­jén ala­po­zó­dott, ilyen, a jó­ról szól.

Aich Péter - Es­kü­vő

E-mail Nyomtatás
A söröző hangos volt, akár a lelkiismeret bűnbeesés után. Egy sereg hang-szóróból lármázott a zene, vagy amit annak mondtak, egy népszerű rádióadót kap-csoltak rá, maximális volumennel, mindenkinek jusson, az emberek egymás fülébe üvöltöttek, hogy szót értsenek valahogy, bár nem biztos, hogy ezen múlott, mindenki önmagát hallgatta leginkább. Károly egy pohár bor mellett ült, szórakozottan, cigarettájáról megfeledkezett, kialudt a kezében, a hangzavar mintha elment volna a füle mellett, észrevétlenül, mint amit semmibe vesznek.

E. Fehér Pál - Ma­gya­rok és ro­má­nok 1956 és 1989 kö­zött

E-mail Nyomtatás
(Jegy­ze­tek Föl­des György köny­vé­ről)
Nem ál­lít­ha­tó a va­ló­ság sú­lyos meg­sér­té­se nél­kül, hogy a ma­gyar tör­té­net­tu­do­mány ne vál­lal­ná gyak­ran, gyak­rab­ban, mint bár­mi­kor ko­ráb­ban a ne­héz té­mák fel­dol­go­zá­sát. Sok­szor ugyan a na­pi po­li­ti­ka pro­vo­ká­ci­ó­já­nak en­ged­ve, ám ak­kor sem „a po­li­ti­ka szol­gá­ló­ja­ként” mű­köd­ve, leg­in­kább azon­ban a tár­sa­dal­mi igény­nek en­ge­del­mes­ked­ve, amely a mo­dern nem­ze­ti ön­is­me­ret el­en­ged­he­tet­len fel­té­tel­ének tart­ja – he­lye­sen – a tisz­tán­lá­tást, a hi­te­les ada­tok meg­idé­zé­sét a múlt ügye­i­ben is.

Hudák Katalin ver­sei

E-mail Nyomtatás
Az üze­net foly­ta­tá­sa
        az ös­vény,
        me­lyen na­pon­ta el­ha­ladsz,
        mel­let­tem él.
        nem les­lek so­ha,

Szirmai Péter - Képzelt ebéd

E-mail Nyomtatás

1
Újév után két héttel, éppen arra a nagyszabású ebédre készültem, melyet K. kívánt rendezni a tiszteletemre az F. kastély hercegi termében, ennél fogva pár dolgot még el kellett intéznem elutazásom előtt. Szokatlanul ideges voltam, mert túl gyorsan jött a megkeresés, s az idő meglehetősen szorított.

Polgár Anikó - Erósz szár­nyai - Philosztratosz sze­rel­mes­le­ve­lei

E-mail Nyomtatás
A le­ve­lek ese­té­ben, akár­csak a lí­rai köl­té­szet­ben, a fik­ció és a va­ló­ság­vo­nat­ko­zá­sok vi­szo­nya kü­lö­nö­sen prob­le­ma­ti­kus, hi­szen bi­zo­nyos kor­szak­ok­ban (pl. kö­zép­kor, ro­man­ti­ka) a le­vél­írás lé­nye­gét az őszin­te­ség, a val­lo­más­sze­rű­ség kép­ze­té­nek hoz­zá­kap­cso­lá­sá­ban lát­ták, a le­ve­let a szív tük­ré­nek tar­tot­ták.

Poór József - A skipper

E-mail Nyomtatás
Kamikéz, a skipper, éjeket nap­pal­lá té­ve, s nap­pa­lo­kon az éj­sza­ka fá­radt­sá­gá­tól szem­beszél­ben szán­tott már mér­föl­dek szá­za­in át egy óce­ánt át­sze­lő ver­se­nyen, és ak­kor azt kel­lett lát­nia, hogy az  ár­boc már nem bír­ja, s men­ten el­száll. Egy fél­órá­val még előbb, ami­kor vis­­sza­ült a sza­ba­don csap­ko­dó kor­mány­rúd­hoz – olyan volt az a rúd, me­lyen pá­ran már raj­tafe­lej­tet­ték pil­lan­tá­su­kat nem egy eu­ró­pai ki­kö­tő­ben, mar­ka rá­forrt az ívelt ke­mény­fá­ra, s egy ol­dal­pil­lan­tás­sal nyug­táz­ta a mű­sze­rek ér­té­ke­it –, úgy hit­te, hogy ép­pen ide­je volt, ami­kor át­ren­dez­te  a pony­vá­kat.

Bodnár Dániel - Csalódás

E-mail Nyomtatás
        Egy komor alkonyon kinyitottam szemem,
        Szétnéztem, és csak az üresség volt bennem.
        Reszketve felálltam, leporoltam magam,
        Rá kellett döbbennnem: egyedül maradtam.

Fél­szá­zad, szö­veg­fo­lyam (Cselényi Lász­ló költői életműve)

E-mail Nyomtatás
Szerző: Mekis D. János
(A Kez­det és az Egész)
Fél év­szá­zad köl­tői ter­mé­sét fog­lal­ja ös­­sze ez a kö­tet. A kez­det táv­la­ta­i­tól az egé­szig, az öt­ven év utó­la­gos pers­pek­tí­vá­já­ig: a könyv ol­va­só­ja vé­gig­kö­vet­he­ti egy je­len­tős élet­mű ki­bon­ta­ko­zá­sát, fej­lő­dé­sét. A vis­­sza­te­kin­tés le­he­tő­sé­get ad ar­ra, hogy mint­egy utánképezve az el­múlt pil­la­na­to­kat – le­he­tő­sé­ge­ket –, az ol­va­sói te­kin­tet ván­do­rol­has­son az idő­ben, hol en­nél, hol an­nál az ese­mény­nél meg­ál­la­pod­va.

Vittorio hal­ha­tat­lan­sá­ga

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
Az olasz kul­túr­tör­té­net­ben, mint köz­tu­do­má­sú, nemegy­szer elő­for­dul, hogy egyes kor­sza­kos je­len­tő­sé­gű nagy­sá­go­kat a ke­reszt­ne­vü­kön tart szá­mon az utó­kor, s a ve­ze­ték­név egy­sze­rű­en já­ru­lé­kos elem­mé si­lá­nyo­dik. Elég csak Dan­té­ra vagy Mic­he­lan­ge­ló­ra gon­dol­ni.

Ki­rály­mez­te­le­ní­tés fel­ső­fo­kon

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
(Ju­hász Já­nos Pók­há­ló­ban cí­mű re­gé­nyé­ről)

„Bos­­szan­kod­ni sze­ret­nék, de ne­vet­ni va­gyok kény­te­len” – jegy­zi meg a Pók­há­ló­ban cí­mű re­gény egyik sze­rep­lő­je, a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti po­li­ti­ka sze­rep­lő­i­ről el­mél­ked­vén (konk­ré­tan ép­pen a ma­gyar kül­po­li­ti­ká­val kap­cso­lat­ban), s ez­zel a mon­dat­tal tu­laj­don­kép­pen a sza­tí­ra egyik alap­ve­tő tu­laj­don­sá­gát fe­je­zi ki, mely a ke­se­rű hu­mor­ban nyil­vá­nul meg.

Ott­hon a ha­zá­ban

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
(Jegy­ze­tek Skultéty Csa­ba Vas­füg­gö­nyö­kön át cí­mű köny­vé­ről)
Skultéty Csa­bá­val va­la­mi­kor a nyolc­va­nas évek­ben (te­hát még a rendszeváltozás előtt) is­mer­ked­tem meg, jól em­lék­szem er­re, az Egye­te­mi Szín­pad egyik iro­dal­mi est­jé­nek szü­ne­té­ben. A Szín­pad ak­ko­ri­ban a sza­ba­dabb szel­le­mű kul­tu­rá­lis moz­gal­mak egyik ott­ho­na és mű­he­lye volt, ma­gam gyak­ran tar­tot­tam be­ve­ze­tő elő­adá­so­kat, min­de­nek­előtt er­dé­lyi írók vagy ép­pen Sza­bó De­zső és Il­­lyés Gyu­la em­lé­két idé­ző pó­di­ummű­so­rok előtt.

Cse­léd­lép­csők sö­tét tit­kai a ki­sebb­sé­gi ok­ta­tás­ügy­ben

E-mail Nyomtatás
Künyvről könyvre
(Popély Gyu­la tri­ló­gi­á­ja a fel­vi­dé­ki is­ko­la­fo­gyat­ko­zás­ról)
Popély Gyu­la fel­vi­dé­ki tör­té­nés­­szel, ak­kor még a po­zso­nyi ma­gyar gim­ná­zi­um igaz­ga­tó­já­val a cseh­szlo­vá­ki­ai vá­lasz­tá­si küz­del­mek so­rán is­mer­ked­tem meg, ami­kor a tét a ket­tős ál­lam fenn­ma­ra­dá­sa és a ma­gyar ki­sebb­ség jog­ál­lá­sá­nak tisz­tá­zá­sa volt.  (Az ot­ta­ni ma­gyar­ság­nak a friss Szlo­vá­ki­á­ban va­ló tér­vesz­té­sét il­le­tő­en az ő sor­sa szin­te jel­ké­pes: Pár­kány­ba, a „híd” mel­lé köl­tö­zött, s a Károli Gás­pár Egye­te­men ta­nít­ja gyer­me­ke­in­ket Szerémi, Záp­olya káp­lán­já­nak ke­se­ré­des stí­lu­sá­ban.)

Napló

E-mail Nyomtatás
1923. V. 1-jén szü­le­tett Joseph Heller ame­ri­kai író
1978. V 2-án halt meg Aram Il­jics Hacsaturjan szov­jet-ör­mény ze­ne­szer­ző
1928. V. 4-én szü­le­tett Hankiss Elem­ér es­­szé­is­ta
1813. V. 5-én szü­le­tett Soren Kierkegaard dán fi­lo­zó­fus
You are here: