irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2009-12

Gál Sán­dor ver­sei

E-mail Nyomtatás
LÁT­HA­TÓ MES­­SZE­SÉG

    az al­kony pe­re­mén
        egy má­sik nap fé­nye majd
        el­iga­zít e sok­ágú zaj­lás­ban

Két­száz­öt­ven éve szü­le­tett Ka­zin­czy Fe­renc

E-mail Nyomtatás
Fábry Zol­tán - Ka­zin­czy elkötelezettségében…
Alig­ha vé­let­len, hogy a ma­gyar iro­da­lom  egyik meg­ha­tá­ro­zó egyé­ni­sé­ge, Ka­zin­czy Fe­renc 250. szü­le­tés­nap­ja al­kal­má­ból  Fábry Zol­tán  írá­sát kö­zöl­jük, me­lyet a ma­gyar nyelv vé­del­mé­ben, a ma­gyar­ság­tu­dat erő­sí­té­se ér­de­ké­ben mon­dott el a kas­sai Ka­zin­czy­-na­po­kon, 1967-ben.

Duba Gyula - Az utol­só nyár

E-mail Nyomtatás

(Rész­let a Va­la­mi el­múlt II. Erni di­ák­ko­ra cí­mű ké­szü­lő re­gény­ből)
Azon a nyá­ron sem jöt­tek el Já­nos bá­csi­ék Marótról. Olyan nyár, hogy nem ta­lál­koz­nak ve­lük. Erni most is, mint min­dig, na­gyon vár­ta őket, bár sej­tet­te, hogy alig­ha jön­nek, a ha­tár­va­dász­ok nem en­ged­nék át őket a ha­tá­ron. A ha­tár, mint a szö­ges­drót ke­rí­tés, le­he­tet­len át­jut­ni raj­ta.

Öllős Edit ver­sei

E-mail Nyomtatás
    Je­len­lé­tek

        a ha­zug­ság­vizs­gá­lók ered­mé­nye sem szól
        fel­tét­le­nül az igaz­ság­ról vál­hat egyet­len
        gyat­ra ös­vény vé­gig­járt­nak vélt utak­ból ha
        az azért agyon­ta­po­sott­nak hitt gyü­lem­lik
        a sok-sok meg­bíz­ha­tat­lan giccs

Tóth Elem­ér ver­sei

E-mail Nyomtatás
    Ok­tó­ber 6.

        Ki­ke­ri­csek az őszi réten…
        Li­la arc­cal néz rám Arad.
        Az ég bo­ron­gós. Ka­táng­kó­ró
        az árok­par­ton most a had.

Kul­csár Fe­renc ver­sei

E-mail Nyomtatás
Ősz fe­lé

Ke­nye­rem ja­vát? Tud­ja ég!
Bi­zony, hat­van let­tem.
Õsz­be csa­va­rod­tam.
Vers­be me­ne­ked­tem. 

Kozsár Zsu­zsan­na - Me­ne­kü­lés (2)

E-mail Nyomtatás
Ágy­ban
„Most me­hetsz már utad­ra.”
– Elaine, en­ned kell, hal­lod? Na, egy kis le­vest leg­alább, az majd erőt ad. Ne ma­kacs­kodj már, na­gyon le­gyen­gül­tél, vért vesz­tet­tél. Hal­lod, Elaine? Egyél! A fi­ad­nak szük­sé­ge van rád, szedd ös­­sze ma­gad, egyél!

Szunyog Zsu­zsa ver­sei

E-mail Nyomtatás
Lak(hat)ás
        a szom­széd va­ló­szí­nű­leg túl han­gos­nak ta­lál­ja a ze­nét
        kis tör­zsi tü­zek­kel je­lez
        jön a ci­ga­ret­ta­füst
        s né­ha ki­ráz­zuk egy­más­ra a sző­nye­get

Köbölkúti Varga József - Meglepetés karácsonyra

E-mail Nyomtatás
To­tó csi­kor­gó hi­deg­ben órák hos­­szat téb­lá­bolt az ut­cán a ki­ra­ka­tok előtt. Kedv­tel­ve né­ze­get­te a pi­ros ru­hás mi­ku­lá­sok kö­rül vib­rá­ló szí­nes lám­pa­fü­zé­re­ket, a ze­né­lő órá­kat meg a hor­kan­tó kro­ko­di­lo­kat. Má­sutt megint mű­anyag­ból ké­szült ke­nyér- és kifliimitációkat pil­lan­tott meg, ame­lyek olyan élet­hű­en bar­ná­ra sül­tek, hogy ked­ve lett vol­na be­lé­jük ha­rap­ni.
Gyor­san el­moz­dult a jég­vi­rág­ok­kal tűz­delt ki­ra­ka­tok elől, és be­huny­ta a sze­mét.

Kuczmann Erika versei

E-mail Nyomtatás
Asszimmetrikus kapcsolat

A matematika
ma a tematika.
Ha Rád gondolok,
a gyökjel, mint hiányjel

Markó Emil - For­ró má­mor

E-mail Nyomtatás
        Leb­ben a fá­tyol, mö­göt­te
        lát­szol,
        sej­tel­mes pil­la­nat, lé­leg­zet
        el­akad.

Gyüre Lajos ver­sei

E-mail Nyomtatás
Szep­tem­be­ri áhítat
        Mi­lyen csönd van ma, ünnepi,
        bú­csú­zik a nyár, még biz­tat,
        len­ge­ti tar­ka zász­la­ját
        a szep­tem­be­ri áhí­tat.

Posta Ákos István ver­sei

E-mail Nyomtatás
A je­len­ről
         A je­len a vi­lág­ból ki­té­pett pil­la­nat.
        Min­dent cá­fol, s minden­nek iga­zat ad.

Aich Péter - Uta­zás (A té­koz­ló fiú ese­te Tóth Ma­ri­val)

E-mail Nyomtatás
Az út a tá­vol­ba ve­szett, a mes­­sze­ség­be szű­kült. A tár­gyak és em­be­rek egy­re ki­seb­bek let­tek, vé­gül egy­be­ol­vad­tak ér­zel­me­ik is. A pers­pek­tí­va klas­­szi­kus ese­te. Előbb a ku­sza ka­nyar­gás, gyak­ran hir­te­len éles szög­ben, rend­szer­te­le­nül, sze­szé­lye­sen, ezer­nyi be­lát­ha­tat­lan ki­té­rő­vel és zsák­ut­cá­val, de a tá­vol­ban csak a dur­va, szem­be­tű­nőbb kör­vo­na­lak lát­szód­nak, vagy sem­mi.

A sa­ját­tá lett/tett „ide­gen” (Mu­rá­nyi Sán­dor Oli­vér Üres és teli cí­mű köny­vé­nek ürü­gyén)

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
Fried Ist­ván írása
„Min­dig nyug­ta­la­ní­tóbb, mi tör­té­nik egy em­ber­ben, mint a kér­dés, mi tör­tént az em­ber­rel?” – hi­vat­ko­zom Márai Sán­dor­ra, aki fel­te­he­tő­leg sem az ún. lé­lek­ta­ni re­gényt nem kí­ván­ta iga­zol­ni, sem a ne­ve­lő­dé­si re­gény el­len nem óhaj­tot­ta fel­emel­ni sza­vát.

Va­la­mi ti­tok­za­tos erő­vo­nal (Tóth Krisz­ti­na Ha­za­visz­lek, jó? cí­mű kö­te­té­ről)

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
Szalay Zol­tán  írása
„Mi­fé­le test­ben jössz elém / a föl­di sod­rás­ban megint? / Foly­ton vál­to­zik ala­kod / a ne­vek ör­vé­nye sze­rint: / ho­mok­part, kő­arc, kis­gye­rek, / ide­gen szem­pár a bu­szon, / vagy egy ut­ca, mit is­me­rek, / de a he­lyet már nem tu­dom.” Az idé­zet Tóth Krisz­ti­na Re­pü­lő cí­mű ver­sé­ből va­ló, mely a 2009-es könyv­hét­re meg­je­lent Ma­gas lab­da cí­mű ver­ses­kö­tet­ében lá­tott nap­vi­lá­got, de egyút­tal mint­ha a 2009 őszén a köny­ves­bolt­ok­ba ke­rült Ha­za­visz­lek, jó? cí­mű pró­za­kö­te­tet is be­ve­zet­né.

Filep Ta­más Gusz­táv - Sárosi Ár­pád kas­sai rend­őr­ka­pi­tány iro­dal­mi munkássága1

E-mail Nyomtatás
Tanulmány
Gya­ní­tom, hogy a kon­fe­ren­cia elő­adá­sai kö­zött az enyém az, amely­nek ka­kukk­to­jás jel­le­ge le­het: egy al­ko­tó­ról lesz ben­ne szó, aki­nek élet­mű­ve majd­nem egé­szé­ben a szép­iro­da­lom kö­ré­be tar­to­zik – bár, mint lát­ha­tó lesz, van egy vé­kony ága, amely vi­tat­ha­tat­la­nul szak­iro­da­lom. Rá­adá­sul nem egy is­me­ret­len zse­nit fo­gunk meg­is­mer­ni. Sárosi Ár­pád mun­kás­sá­gá­nak je­len­tős ré­sze ugyan­is jó eset­ben a tisz­tes kö­zép­szert kép­vi­se­li. Még­is, il­let­ve rész­ben ép­pen ezért is, tar­tal­maz ta­nul­sá­go­kat e rö­vid pá­lya­kép.

Eseménytár

E-mail Nyomtatás
De­cem­ber
1919. XII. 2-án szü­le­tett Ru­dolf Jašík szlo­vák író
1789. XII. 8-án szü­le­tett Hild Jó­zsef épí­tész
1919. XII. 8-án hunyt el Pierre Auguste Renoir fran­cia imp­res­­szi­o­nis­ta fes­tő

Napló

E-mail Nyomtatás
Herta Müller kapta a Franz Werfel Emberjogi Díjat
Az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje, Herta Müller újabb elismerésben része-sült: Atemschaukel című legújabb regényéért neki ítélték a Franz Werfel Emberjogi Díjat. A teljesen megtelt templomban, mintegy ezer ember jelenlétében az 56 éves írónő hosszas beszéd helyett díjazott regényéből olvasott fel. Az Atemschaukel főszereplője egy romániai német kisebbségi, akit 1945 után szovjet munkatáborba hurcolnak. A mű a túlélők visszaemlékezésein alapul, köztük a 2006-ban elhunyt, ugyancsak romániai német író, Oskar Pastior beszámolóján.
You are here: