irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2010-01

Kosztolányi Dezső - Európa

E-mail Nyomtatás
        Eu­ró­pa, hoz­zád,
        fe­léd, te­fe­léd száll szó­za­tom a szá­zad
        vak zűr­za­va­rá­ban,
        s míg má­sok az éj­be kon­gat­va te­met­nek,
        har­sány dithyrambbal én te­rád víg,
        jó reg­gelt kö­szön­tök.

Pomogáts Béla - Szám­ve­tés és szám­adás

E-mail Nyomtatás
(Em­lék­be­széd Fábry Zol­tán el­ső köz­té­ri mell­szob­rá­nak meg­ko­szo­rú­zá­sa al­kal­má­ból)
Hos­­szú esz­ten­dők óta za­rán­do­ko­lok, be­szé­lek, ko­szo­rú­zok itt: Fábry Zol­tán em­lék­táb­lá­já­nál, min­dig a tél be­áll­tá­val, és min­dig el­tű­nő­döm azon, va­jon a mö­göt­tünk ál­ló esz­ten­dő mit ho­zott ne­künk és mit vett el tő­lünk. Mi­ként en­ge­dett utat Fábry Zol­tán igaz­sá­ga­i­nak, vagy mi­ként aka­dá­lyoz­ta ezek ér­vé­nye­sü­lé­sét.

Illyés Gyula hagyatékából

E-mail Nyomtatás
Áru­ló
        Mi­dőn már Ró­ma nap­ja­it
        szám­lál­ták, mint a ki­ha­gyó
        vér­lük­te­tést – az em­be­rek
        – így mond­ja Plinius –

Grendel Lajos - „... éle­tem egyik leg­szebb kalandja”

E-mail Nyomtatás
(Be­ve­ze­tő  so­rok a leg­újabb ko­ri ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net­hez)
„Az iro­da­lom­hoz nem kis po­fa kell. Úgy lát­szik, még­is van hoz­zá po­fám” – ol­va­som Kukorelly End­re egyik kö­te­té­nek fül­szö­veg­ében. Ugyan­ezt el­mond­ha­tom én is, meg­told­va az­zal, hogy az iro­da­lom­tör­té­net-írás­hoz még en­nél is na­gyobb po­fa kell, kü­lö­nö­sen ak­kor, ha ezt a me­rény­le­tet egy „ak­tív” író kö­ve­ti el, be­öl­töz­ve né­hány esz­ten­dő­re tu­dós­nak.

Tóth Elemér hetvenéves

E-mail Nyomtatás
Tóth Elem­ér
Em­lé­kek út­ján

        Apá­ink föld­je; men­­nyi, men­­nyi álom
        sza­kad föl ben­nem, ha lé­lek­ben já­rom

Duba Gyula - Drámaiság és magányérzet…

E-mail Nyomtatás
Tóth Elemér köszöntése 70. születésnapján
A hatvanas évek hozták őt is irodalmunkba, mint kortársait – Gál Sándort, Batta Györgyöt, Bárczi Istvánt –, később a „négyeknek” is neveztük őket. A kort irodalomtörténetként vizsgáljuk, annál is inkább, mert költői erényeikhez és jellemző vonásaikhoz, a „hozadékukhoz” így jutunk a legközelebb. Háború utáni irodalmunk évtizedei a történetiség sugaraitól fénylenek.

Korpa Tamás - „… a sze­mé­lyes­ség kü­lön­le­ges va­rá­zsa”

E-mail Nyomtatás
Tő­zsér Ár­pád Szent An­tal disz­na­ja cí­mű nap­ló­kö­te­té­nek in­terp­re­tá­ci­ós kihívásai*
„Meg kel­le­ne ír­ni... Men­­nyi min­dent meg kel­le­ne ír­ni”  (Tő­zsér Ár­pád)
„Csil­la­pít­ha­tat­lan vá­gya­ko­zás a ta­lá­ló szó­ra – ez az, ami a nyelv tu­laj­don­kép­pe­ni éle­tét és lé­nye­gét al­kot­ja” (H-G Gadamer)

Mázsár László versei

E-mail Nyomtatás
Ne cso­dál­kozz
        las­san el­apad­nak
        a kris­tá­lyos ál­mok
        ész­le­led a meg­rog­­gyant
        út men­ti fá­kat

Alabán Ferenc - Az ér­té­kek pers­pek­tí­vá­ja (1)

E-mail Nyomtatás
(Szem­pont­ok a kö­zép-eu­ró­pai ré­gió in­teg­rá­ci­ó­já­nak és vál­to­zó iro­dal­mi kom­mu­ni­ká­ci­ó­já­nak ér­tel­me­zé­sé­hez )
A kö­zép-eu­ró­pai iro­dal­mi in­teg­rá­ci­ós tö­rek­vé­sek alap­ja
A kö­zép-eu­ró­pai ré­gió in­teg­rá­ci­ó­já­nak, il­let­ve a ve­le já­ró egész tér­ség regiona-lizációjának egyik leg­fon­to­sabb ha­tó­ere­je a kul­tú­ra, amely a nem­ze­ti iden­ti­tás meg­ha­tá­ro­zó ele­me és a rend­sze­res érint­ke­zés és együtt­mű­kö­dés te­rü­le­te, hor­do­zó­ja.

Zirig Árpád versei

E-mail Nyomtatás
 Egyet­len pi­pacs
        Egy reg­gel, éb­re­dés után,
        meg­fo­gad­tam, hogy át­ér­té­ke­lem
        a kör­nye­ze­tem­ben  tör­tént
        dol­gok­ról al­ko­tott ed­di­gi
        vé­le­mé­nye­met,  és az em­lé­ke­i­met

Merényi Krisztián - A po­tyá­zó

E-mail Nyomtatás
A te­me­tő hát­só so­rá­ból, a ra­va­tal mö­gött szür­ke sír­me­net. Zord reg­gel van. Las­san ha­lad­nak a szo­mo­rú tu­ba­szó­ban. A sír­kö­ve­ken dér. Négy dísz­ru­hás vi­szi a ko­por­sót, egyéb moz­gás nem­igen ér­zé­kel­he­tő.
A be­já­rat­nál fel­tű­nik egy pi­pát pö­fé­ke­lő ka­la­pos úr. Ko­mó­to­san in­dul a cso­port fe­lé. Csat­la­ko­zik a me­net­hez. Le­haj­tott fej­jel für­ké­szi a gyá­szo­lók ar­cát. A me­net­be ol­vad.
A mel­let­te lép­de­lő hat­va­nas as­­szony si­rán­koz­ni kezd. A ka­la­pos úr igyek­szik vi­gasz­tal­ni:

Bodor Miklós László - Ko­ra­ ősz

E-mail Nyomtatás
A fa­lu­ban vis­­sza­nyer­ték alak­ju­kat a szil­va­fák. Ter­hü­ket vesz­tett ága­ik már ere­de­ti, mond­hat­ni büsz­ke tar­tás­ban áll­nak. Né­me­lyik kör­te­fa még ne­ve­li a za­ma­tos, ká­sás gyü­möl­cse­it. Ága­ik még ka­rók­kal alá­tá­maszt­va görnyednek.

Faltis Roberta - Téli levél…

E-mail Nyomtatás
Úgy de­cem­ber ele­je le­he­tett, min­dent hó fe­dett, mi­kor Kitán, a ki­rály és Pomlé, a ki­rály­né el­in­dul­tak, hogy Csör­ge­vá­ron ka­rá­csony előtt fel­ke­res­sék a ki­rály­ság min­den gye­re­két és meg­aján­dé­koz­zák őket, mint min­den év­ben egy kis cse­kély­ség­gel. Mé­zes­ka­lács, hin­ta­ló, por­ce­lán­ba­ba, sza­lon­cu­kor és egy kis mi­egy­más, ki­nek mi volt a szí­ve vá­gya. Per­sze hogy tud­ták már elő­re, mert min­den­ki meg­ír­ta és el is küld­te. Amíg ők oda­vol­tak, meg­kér­ték Gi­zit, Luj­zát és Linát, a né­ni­ket, hogy ők vi­sel­jék gond­ját a szemük fényének, Picinkónak.

Czapáry Veronika - Ne­kem már van bal­lon­ka­bá­tom

E-mail Nyomtatás
Es­té­re ki­mo­som a vi­rá­go­kat és nem ér­de­kel Apu.  Be­le­me­rü­lök a nagy ki­út­ta­lan sem­mi­be, azt úgy sze­re­tem.
Nem szá­gul­do­zok a bi­cik­lin, mert még nem nőt­tem fel és csak a na­gyok szá­gul­doz­hat­nak raj­ta. Apu fog há­tul, és ös­­sze­sen négy ke­re­kem is van. Egy elöl és há­rom há­tul, mond­ja Apu, ha a bal­lon­ka­bá­tod gomb­ja­it meg­szá­mo­lod, pont an­­nyi van raj­ta kis­lá­nyom.  Ne­kem már van bal­lon­ka­bá­tom.

Weppery László versei

E-mail Nyomtatás
Si­koly
        A nap­su­gár­ból szőtt arany­pa­lást­ban
        tün­dök­lő csillagköntösben ül a vágy
        a zon­go­ra bom­lott húr­ja­in zo­kog a dal
        kön­­nye­it csó­kok­ban vá­gyik fü­rösz­te­ni

Csáky Károly versei

E-mail Nyomtatás
Újkori latrok
                                   Aj­kunk­ra fa­gyasz­tot­tá­tok
                                   a dalt,
                                   de a múlt

Csehy Zoltán - Faunus

E-mail Nyomtatás
Tanulmány - (Meg­jegy­zé­sek egy „ma­gyar tár­gyú” Boc­cac­cio-ec­lo­gá­hoz)
Giovanni Boc­cac­cio el­ső­sor­ban a De­ka­me­ron szer­ző­je, mely Révay Jó­zsef sze­rint „nem csu­pán az ol­va­sók leg­kí­vá­na­to­sabb ol­vas­má­nya volt, ha­nem ugyan­ak­kor az írók tan­köny­ve, is­ko­lá­ja, ars poeticája”.1

Missa bestialis (Balázs F. Attila költészetéről)

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
Štefan Borbély írása
Balázs F. Attila valójában a nyugati ellenkultúrából is táplálkozó lázadó, nem véletlen, hogy egyik versének idézetét a Beat-nemzedék Allen Ginsbergjétől (Howl) kölcsönzi, ami sok minden egyéb mellett azt jelenti: a költő metafizikusan értelmezi létét a diszemináció (testi, pszichológiai) szétszóratás logikája mentén, amelyet a zuhanás feltételez.

Di­a­ló­gu­sok (Lőrincz Ju­li­an­na Kul­tú­rák pár­be­szé­de cí­mű köny­vé­ről)

E-mail Nyomtatás
Könyvről könyvre
Dobry Ju­dit írása
Az ol­va­sás­ban le­he­tő­ség rej­lik – egy­faj­ta di­a­ló­gus meg­va­ló­su­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge ol­va­só és szö­veg kö­zött. Lőrincz Ju­li­an­na mun­ká­já­nak cí­me pe­dig ar­ról árul­ko­dik, szer­ző­je a for­dí­tást, szö­ve­gek kü­lön­bö­ző nyel­ve­ken tör­té­nő új­ra­al­ko­tá­sát ér­tel­me­zi a kul­tú­rák egy­más köz­ti kom­mu­ni­ká­ci­ó­ja­ként.

Popély Gyu­la - A ko­má­ro­mi tár­gya­lá­sok (1938. ok­tó­ber 9–13.)

E-mail Nyomtatás
Múlt és emlékezet
A mün­che­ni négy­ha­tal­mi ér­te­kez­let 1938. szep­tem­ber 29–30-án ren­dez­te a cseh- és mor­va­or­szá­gi né­me­tek sor­sát. Úgy tűnt, hogy ez­zel az ak­tus­sal a cseh­szlo­vá­ki­ai né­met­ség kér­dé­se ki­elé­gí­tő­en meg­ol­dó­dott. A ma­gyar és a len­gyel kor­mány ab­ban bi­za­ko­dott, hogy Mün­chen­ben a szu­dé­ta­né­met kér­dés meg­ol­dá­sá­val pár­hu­za­mo­san a köz­tár­sa­ság ma­gyar és len­gyel nem­ze­ti ki­sebb­sé­ge­i­nek ügyét is ren­de­zik, még­hoz­zá egy­sé­ges el­vek alap­ján.

Jakab István - „Elő­lé­pett” az im­már

E-mail Nyomtatás
Nyelv és élet
Hogy mi­vé? Di­vat­szó­vá. A ré­gi, meg­szo­kott már sza­vun­kat az utób­bi idő­ben úgy­szól­ván csak az idő­sebb nem­ze­dék tag­jai hasz­nál­ják, a fi­a­ta­lab­bak­nak az a ré­sze, amely a he­lyes nyelv­hasz­ná­la­tot ös­­sze­té­vesz­ti a „mo­dern” (per­sze, ros­­szul ér­tel­me­zett mo­dern) nyelv­hasz­ná­lat­tal, már csak­nem min­den be­széd­hely­zet­ben az im­már szó­val he­lyet­te­sí­ti. Pél­dá­ul ilyen hely­ze­tek­ben, il­let­ve mon­da­tok­ban is: „Az a vi­lág im­már el­múlt”; „Ő im­már nem az az em­ber, aki­nek ed­dig is­mer­tük”; stb.

Napló

E-mail Nyomtatás
Írófesztival és  tisztújító közgyűlés
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) november 27-én  tartotta meg Párkányban és környékén az idei IV. Őszi Írófesztivált, melyen az írók a kijelölt iskolákban találkoztak a diákokkal. Délután sport (asztalitenisz) következett, az esti program pedig a Hotel Thermalban zajlott.
You are here: