irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2013-12

Irodalmi Szemle 2013. december - Csodában lenni (Teljes)

E-mail Nyomtatás

A csoda világába – mely a decemberi Szemle témája – Halmai Tamás rövidprózái ideális bevezetőként kínálják magukat, hiszen már itt kiderül, ezek a mesés dolgok abszolút kompatibilisek hétköznapjaink rendszerével. Marno János személyes hangvételű esszéjében inkább a rendszergazda szerepét játssza, visszavonhatatlanul mosva el a határokat: „Csodának tekintem, hogy élek, és azt is, hogy meghalok."

Halmai Tamás: Fantasy; Tündéröltő; Az istenek rózsája (rövidprózák)

E-mail Nyomtatás

Fantasy
„Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
Róm 13,10

A főnix hihető. A sárkány természetes. Az unikornis magától értetődik. A gnómok, mágusok, hercegek és hősnők békésen élik grafitszürke hétköznapjaikat lehunyt szemhéjunk alatt.

Radics Viktória: Ami eltűnik hirtelen

E-mail Nyomtatás

I.
MI A CSODA A CSODA?
A kérdés megválaszolhatatlan, hiszen ha csoda van, megáll az ész. A csodáról történeteket lehet mesélni utólag, szavakkal megjeleníteni azonban lehetetlen.

Czinki Ferenc: „Az is gyanús, ha egy történet szép” (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

Pinke Miklósnak
„És nyakon vannak szarva a csodák is.”
1.
Négy napig áll egy kopasz fiú a rendkívül vallásos város büszkeségét jelentő rózsabokrok előtt, mielőtt lehányja őket.

Petres Csizmadia Gabriella: A csodás nevek hatalma

E-mail Nyomtatás

Közel tíz évvel ezelőtt jelent meg Komáromi Gabriella Elfelejtett irodalom című, a XX. század első feléből származó gyermek és ifjúsági műveket elemző könyve (Komáromi 2005). A kötet címe nyers tárgyilagossággal mutat rá az ún. felnőtt irodalomhoz mérten alárendelt helyzetben sínylődő szövegek sorsára, és megpróbálja elmozdítani kisebbségi pozíciójából a gyermekeknek szánt műveket.

Csanda Máté: Pótcsodák (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

„A vágyainkat a hozzá tartozó képek nélkül közölni valakivel, brutális dolog. Lefesteni valakinek a bennünk élő képeket a hozzájuk tartozó vágyak nélkül, unalmas. […] Az elképzelt vágyakat és a vágyott képeket közölni valakivel, a legmerészebb feladat. Éppen ezért mindig későbbre halasztjuk. Egészen addig a pillanatig, amikor rájövünk, hogy örökre megvalósíthatatlan marad. És hogy a be nem vallott vágy mi magunk vagyunk, saját kriptánk örökös foglyai.”

Markó Béla: Különbség; Sorrend; Szélcsend (versek)

E-mail Nyomtatás

Különbség

A kis girhes cseresznyét a vihar,
talán, mert nem voltunk otthon, kitörte,
s most Anna rémülten kerüli körbekörbe,
miközben dúlt ágaival,

Marno János: A csoda megke(se)rülései

E-mail Nyomtatás

Keseredik az idő, keresve sem találnék hozzá megfelelőbb zenét a kis Peter Schreier Agnus Dei-előadásánál, a youtube-on mutatta meg nekem vagy hét éve már RV ezt a torokszorítóan mennyei zenét, a nem kevésbé torokszorító szépségű fiú szájából – ezért hát most, első ízben, ráklikkeltem Schreier imageaira is, és visszahőköltem: a felnőtt, már világhírű NDK-s tenor arca, feje majdnem olyan ronda, mint a mi Korda Györgyünké.

Forgács Miklós: lassan; keddpokol és szerdamenny (versek)

E-mail Nyomtatás

lassan
andreának

belépsz. csend. egyszerre. vagy.
jelen.

Szászi Zoltán: időkazamata; semmi olyan; Ne küldj ma; Hatuma poéta imádsága Zs. Nagy felett két méterrel (versek)

E-mail Nyomtatás

időkazamata

ráncok futóárkain túl
beásva létezel
derékig takarnak
félelem és fájdalom téglái

Kulcsár Ferenc: Számkivetett versek (versek)

E-mail Nyomtatás

Mosom a glóbuszt
Mosom a glóbuszt.
Anya hozta
a lomtárból elő:
szálazom a pókhálókat
Indiáról, Kínáról.

Roberto Bolaño: Liza; Romantikus kutyák

E-mail Nyomtatás

Liza
Amikor Liza közölte velem, lefeküdt
valaki mással, itt, ebben az öreg
tepeyaci raktárépület telefonfülkéjében
azt hittem, véget ér az életem.

Grendel Lajos: Úton a semmi felé

E-mail Nyomtatás

(regényrészlet) Először azt hitte, hogy csak ő akarja, pár nap, pár hét, no jó, egy hónap, legfeljebb kettő. Őt is megrázta Bandi halála, bár másképpen; erre, ha nehezen is, de rájött. Rájött, hogy Attila és Csöpi, miközben ugyanazt a személyt gyászolják, mégis különbözőképp viselkednek. Attila el szeretne rugaszkodni a holtpontról. Csöpi ezzel szemben nem változott.

Szávai Attila: A csillagász

E-mail Nyomtatás

A csillagász az erkélyen ül és unatkozik. Az első szeptemberi esték már évek óta különös érzésekkel töltik el. Egyrészt örül, mert egy ideje nem bírja a kánikulát, másrészt pedig ráront az idő múlásának különös élménye, amitől rendre alábbhagy a hangulata. Késő este van, hetedik emelet, könnyű esti szellők járják a környező épületeket, könnyű esti slágerek szólnak a kereskedelmi rádiókból, könnyű esti borokat isznak az erre fogékonyak, könnyű esti szeretkezésekkel szórakoztatják egymást fiatal és kevésbé fiatal szerelmesek.

Hizsnyai András: Céline hitelbe ‒ „…helyettem én”

E-mail Nyomtatás

Egyedül vagyunk már megint. Az egész olyan lassú, olyan nehéz, olyan szomorú… Nemsokára megöregszem én is. És akkor végre vége lesz. Rengetegen megfordulnak a szobámban. Mondanak is ezt-azt. Bár igazából nem sokat mondanak. De majd megöregednek, elszegényednek, lassan eltengetik majd az életüket a világ valamelyik sarkában.

Szalay Zoltán: „Semmiféle forradalmat nem akartunk…”

E-mail Nyomtatás

(Beszélgetés Radoslav Passiával) A Romboid című pozsonyi irodalmi folyóirat nemrégiben hasonló változáson esett át, mint az Irodalmi Szemle – megkerestük hát Radoslav Passia főszerkesztőt, hogy elbeszélgessünk róla, ők hogy élték meg a megújulást. Reményeink szerint ez az interjú egy hosszabb távú együttműködés első fejezete lehet, amivel mérsékelhetjük a szlovák és a szlovákiai magyar irodalmi közeg hagyományos szeparációját.

Szabó Lovas Emőke: Hasábkrumpli, pálinka és pástétom leveles tésztában

E-mail Nyomtatás

(az Átrium Film-Színház Vaknyugat című előadásáról) Martin McDonagh Vaknyugat című drámájának zajos magyarországi sikerét semmiképpen sem magyarázhatja az ír színház kimondottan jó helyzete a „világpiacon”. A nagyrészt csupán kisebbségi sztereotípiákat ábrázoló, közhelyekkel dolgozó drámákká kikiáltott művek ugyanis jócskán célpontjai a negatív kritikáknak.

Száz Pál: „…a darabot az égből”

E-mail Nyomtatás

Ez a mondattöredék azért ragadhatja meg az olvasó figyelmét, mert tulajdonképpen a kötet novelláinak céljaként is értelmezhető: lehozni egy darabot az égből, csomagolatlanul, meztelenen. „Az pedig már maga a tisztaság” (161.) – állítja az égről a Repülés hazafelé című novella főszereplője.

Soóky László: Az árulás monoton melankóliája

E-mail Nyomtatás

(a Komáromi Jókai Színház Árulás című előadásáról) Nem elegáns a színészek önvallomását felhasználni egy színházi kritikában – ezért nem is teszem –, annyit mégis sejtetnek Bandor Évának (Emma), Mokos Attilának (Jerry) és Petrik Szilárdnak (m. v., Robert) a Kulisszák című műsorfüzetben közzétett gondolatai, hogy Valló Péter m. v. Kossuth-díjas rendező elemzésében vagy megvezette, vagy magukra hagyta őket.

Garajszki Margit: Az olvadás poétikája

E-mail Nyomtatás

(a Szputnyik Hajózási Társaság Reflex című előadásáról) A Divadelná Nitra nemzetközi színházi fesztiválon idén újra képviseltette magát a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színházés Viselkedéskutató Intézet-Labor.

Lovas Enikő: Ki játszik velünk?

E-mail Nyomtatás

(Pintér Béla és Társulata A 42. hét című előadásáról)

„A színész nem ember, aki eljátszik egy szerepet, hanem egy lény, akitől a hideg kiráz. [...] A színházban titok van, varázslat, őrület, amitől megrendülünk, mert megértjük, hogy az élet irracionális. A lényegről nem tudunk beszélni, arról színházat csinálunk.” (Bocsárdy László)

Brutovszky Gabriella: „A múlt nem azért fontos, hogy bármit is jelentsen, csak a tükröződés által nyert értelmet…”

E-mail Nyomtatás

„Ne dőlj be magadnak. Ne hidd el, amit hallasz, amit gondolsz. Figyeld, mekkora lehet a léc, amit magadnak állítottál fel, és minden pillanatban úgy élj, hogy ha eljön az ideje, át tudd majd ugrani. Akartam Editet. És igen, boldog akartam lenni. De ha a sajátomra gondolok, az a léc irgalmatlanul magasan van. Azt hittem, túl lehet élni Krakkót. De a Visztula össze sem hasonlítható a Dunával. És Krakkó egyszerűen bennem van, kiirthatatlanul, megtagadhatatlanul.”

Szegedy-Maszák Zsuzsanna: DunArt.com3

E-mail Nyomtatás

Sokféle jelentés kihámozható a DunArt megnevezésből, de leginkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy mint minden folyó, a Duna sem lehatárol, elzár embereket, ha- nem pont ellentétesen: összeköti a két oldalán élőket. A DunArt művésztelep szervezői pedig a valóságosnál is nagyobbra álmodták ezt a képzeletbeli Dunát, melynek két oldalán nemcsak Magyarország és Szlovákia,  hanem  Macedónia, Szlovénia és Észak-Amerika is megtalálható.

You are here: