irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Benedek Miklós: Madaras; Táltos; Délután (versek)

E-mail Nyomtatás

Madaras

A fiúk turulmadarak,
a lányok hamvas sólymok.

Kergetik egymást a felhők árnyékában.
Zuhanórepülésben lecsapnak
a földön járó gyenge kis állatokra.
Legkönnyebben a sárga pihés kiskacsákat fogják meg.
A kiskacsák szívesen úsznak.
Ilyenkor, ha megbököd az ujjaddal, felborulnak,
és a két lábuk mered az égnek.
Három percig bírják így ki, levegő nélkül, fejük a vízben.
A turulmadarak elegáns mozdulattal,
a lábuknál fogva kiemelik őket,
és a hamvas sólymok lábai elé rakják.
A hamvas sólymok cserébe tojásokat tojnak.
Esőben nem vadásznak,
félénken összebújnak a szilfák ágain.

Táltos

Erős mozdulatokkal lapátolja a vizet.
Csak a csónak egyik oldalán evez, mégsem fordul el.
A kutyái a csónak orrában ülnek.
Haladnak a Senki szigete felé.
Mivel már erősen alkonyodik, meggyújtja a viharlámpát.
Ügyesen kikerüli a part menti nádast.
Eléri a mólót.
A kutyák elszaladnak.
Kiszáll, és a csónakot telerakja a tavalyi rőzsével.
Meggyújtja.
A sziget belsejéből kutyaugatás hallatszik.


Délután

nem kértem a húsból
elég volt az a lágy máz
ami a sütés után a
felszínén maradt
meg néhány falat
a főzelékből azt is
szigorúan apa tányérjából
és utána a megérdemelt alvás
már ha találtam valakit
aki elsötétíti a szobát
mert a beszűrődő fény
nem hagyott nyugton
a fülembe sugdosott
mocskos szavakat ismételgetett
ami nevetésre ingerelt
a takarót ilyenkor a fejemre
húztam és a fenyőkre gondoltam
azokra a fenyőkre
amelyek elpusztultak
mert nem árnyékoltuk be őket
és azt hittem én is ilyen vagyok
és ezért szeretek a málnabokrok
között meghúzódni ahol
erdeigyümölcstea-illat terjeng
és megszáradt kutyaszar van a földön
meg csönd és hűvös
és itt aludtam el
úgy vittek be innen hogy apám
karjában aludtam
de a szobában egyből felébredtem
mert a redőnyök résein
a párnámra tűzött a nap
ezután már nem tudtam
újból elaludni csak forgolódtam
néhány percig majd
kirohantam az udvarra
a csontokkal amelyeket a kutyák
a málnabokrok
közé vittek
s morogtak közben ijesztően

You are here: