irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Kelemen Emese: „Mi szükségeltetik ahhoz, hogy jó pálinkát tudjunk főzni?”

E-mail Nyomtatás

A 83. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a csantavéri származású Bozsik Péter legújabb kötete, A pálinka dicsérete és más történetek. A novelláskötet négy ciklusból épül fel (Rákszem, A kór háza, Állati mesék, A pálinka dicsérete), melyek novellákat, anekdotákat, tanmeséket tartalmaznak,

egy-egy kiragadott élethelyzetet mesélnek el Vajdaságról, az anyaországról, a beilleszkedésről, a három Péter kapcsolatáról, nagy adag humorral fűszerezve, alkoholmámorba merülve.

A vajdaságiak sok ismerősen csengő személynévre, helységnévre ismerhetnek rá a történetekben. Az eredeti, valós városnevek és közéleti személyiségek nevének elferdítése megkérdőjelezi valódi létezésüket. „Olyan világba távozom hát, amelynek – bízom benne – ismerem a törvényeit és törvényszerűségeit, ahol senki sem tenyerel bele immár fiktív életembe, és ahol – remélhetőleg – a pontosvessző helyét is pontosan tudom” (32). Egyszerre érezzük igaznak és hamisnak a történeteket, valós eseményeknek és anekdotáknak egyaránt. „Kis Dániel (Karácsonyi így hívja Danilo Kišt) után vallom szabadon, nincs nagyobb ihlető a fehéren és feketén leírt, pontos dokumentumoknál. No meg a pletykáknál. Szerintem ezek keverékét hívjuk irodalomnak. Mert hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy az irodalomnak mindene van, csak igazságértéke nincs” (27).

Találkozunk Julén Hornnal, aki talán Horn Gyula lenne a valós világban, járkálunk Ciggedinin, ami Szegedre emlékeztet bennünket, Neoplantán, ami Újvidék latin neve, vagy épp Csontafejér Csingágó részén, ami Csantavér Csingágó (vagy a diáknyelvben Csikágó) negyedére utal. Emellett megjelennek olyan valós alakok is, akik neve nincs elferdítve, megmásítva. Ilyenek a vajdasági írók, költők: Tolnai Ottó, Fenyvesi Ottó, Aaron Blumm, valamint említésre kerül a Dombos Fest és a József Attila Kör „ivótábora” (140). Kitágítja a valóság és fantázia világát az is, hogy a főhős, aki mind a négy cikluson átvonul valamilyen formában, maga az író és annak alteregója. Vagy mégsem. „E sorok írása közben már az vagyok, illetve nem vagyok. Illetve nem az vagyok, aki vagyok. Vagyok, aki vagyok” (29).

Az első ciklusban megismerkedhetünk Bozsik, Karácsonyi és Bálványi Péterrel, valamint hármójuk kaotikus, alteregói kapcsolatrendszerével. Időben, térben is eltérnek egymástól a történetek, valamint a narrátor is változik a novelláskötet szövegeiben. A szereplők képesek egymásnak átgondolni álmokat, eseményeket, míg egy személlyé nem olvadnak össze. „Mikor Ön e levelet kézhez kapja, én már azonosultam novellahőseimmel, Bozsik Péterrel és Bálványi Péterrel” (32). Talán Bálványiról tudunk meg legtöbbet, aki menekültként érkezett az „anyaországi” Ciggedinbe a tartományi székvárosból, Neoplantáról. Először a helyi lapnál próbál elhelyezkedni újságíróként, majd könyvárus lesz belőle. Miután felesége munkát kap Weissbrunnban, elköltöznek. Miközben Karácsonyi beszámol arról, hogyan gyűlt meg a baja az APEH-hel, tesz egy kis kitérőt írói tevékenységére. „Képzeld, múltkor prózát próbáltam írni valami Bálványiról, akit megtámadtak a kéményseprők, és aki előtte nap vörösborokat ivott. A feleségem, miután elolvasta a novellát, azt mondta, hogy míg ő nem volt itthon, én nem csináltam mást, csak vedeltem. Mondtam neki, hogy ez csak fikció, semmi köze a valósághoz; bár igaz, ami igaz, a három palack vörösbort én ittam meg. Hogy Bálványi mit ivott, azt nem tudom, de azóta rendszeresen küldözgeti nekem kézzel írt leveleit, amelyeket nem tudok elolvasni, mert olyan rondán ír” (29–30).

A harmadik ciklusban az Állati mesékben, a címéből is következtetve, állatmese-parafrázisokat olvashatunk. Az első mese szereplője macipapa, aki a történetben még csak tinédzser bocsként jelenik meg. A rövid elbeszélésben a mai fiatalok problémáival találkozunk, a vegetarianizmussal, féktelen ivászattal. Majd a tanulság, ami La Fontaine meséinél is megjelenik, az önbecsülés karbantartásának módjára hívja fel figyelmünket. Macipapa megjelenik a későbbi mesékben is, amelyekből arra következtetünk, hogy a Péterek mellett ő is az író egyik alteregója. Hisz maci is emigráns, a déli erdőből költözött át jelenlegi lakhelyére és újságíróként kezdett el dolgozni. A már említett La Fontaine-nek címezte a szerző a Szállóige című mesét. Az alaptörténet egy közismert viccen alapul, a sün és a súrolókefe esetén. Ezen keresztül magyarázza meg a „tévedni emberi dolog” szállóige születésének körülményeit.

A sertés című írás már előrevetíti az utolsó ciklus szótárazó modorát. Külalakjában még megfelel novellának, rövid esszének, tárcának, viszont a tartalma egy értelmező kéziszótáréhoz hasonlít. Az ajánlás Barbie Nagy Lajosnak szól odaátra. Ez megegyezik a helyi rádióállomás nóta- és jókívánság-küldő műsora felköszöntőszövegének stílusával, mind szóhasználatában, mind terjengősségében. Talán ez a kötet humorral leginkább átitatott szövegrésze. A sertés címszó megannyi asszociációs síkon felbukkan. Felidéződnek a biológiaórán hallott ismeretek, Zrínyi esete a vadkannal, valamint hasonlóság kerestetik a borjúkötélre ítélt férjjel, és természetesen a politikusokkal.

A negyedik rész a kötet címadója. Az első három írás (a Pálinkaenciklopédia, a Sörszótár és a Gumosztikák) saját tapasztalaton alapuló, pszeudotudományos szöveg. A Pálinkaenciklopédia előszavában Bozsik visszavág Hamvasnak, utalva a filozófus A bor filozófiája című írására, melyben elkülöníti egymástól a bornépet és a pálinkanépet, sőt az utóbbiról elég elmarasztalóan szól. Megvédi a pálinkaivókat: „A bort és sört fogyasztók a harmadik-negyedik pohár után kornyikálni kezdenek és ugrabugrálni, pattognak, akár – már elnézést e pórias kifejezésért – szóval, pattognak, mint birkaszar a deszkán; az igazi pálinkaivók ellenben befelé fordulnak, csöndben maradnak, és merengő szemekkel az élet végső értelmét kutatják. A pálinkaivás belső utazás a lélek legrejtettebb zugaiba” (128), majd tart egy rövid gyorstalpalót a pálinkafőzés menetéről, amit Kopunovics Gyúró, dusánfalvi bunyevác bácsitól tanult.

Az ábécérendbe sorolt gyümölcsök és fogalmak is mind a pálinkafőzéssel kapcsolatosak. Szubjektív rangsorolást végez a különböző fajta nedűk között, így lesz az őszibarack királynő, a sárgabarack hercegnő, az ánizs lecsúszott grófnő, a bodza pedig elnyeri a legméltóbb helyet, ő „A KIRÁLY! Neve csupa nagybetűvel” (138). Ami teljesen eltér a lexikonok felépítésétől, azok a rövid, pár mondatos anekdoták, emlékfoszlányok, melyek szintén beágyazódnak a pálinkák ismertetései közé. A pálinka kellő dicsérete után egy rövid sörszótárat is megismerhetünk. Ennek szerkezete szorosabban kötődik a valódi értelmező szótárakhoz. A szócikkek kidolgozásába már nem vegyülnek rövid történetek, ezek szigorúan ragaszkodnak a fogalmak magyarázatához.

A Minimániák térbeli és időbeli utazások köré csoportosulnak. A történetek elején zárójelben megjelennek az elbeszélések narrátorai, utalva arra, hogy minden szövegrésznek sajátos stílusa van. Találkozunk punkokkal, kocsmatöltelékekkel, kocsmárosokkal és görög fogadósokkal is. Az utolsó, rövid szövegeket tartalmazó rész a Minuták címet viseli. Van itt naptárrészlet, reklámszöveg, de archívumi szócikk is, amely Örkény egyperceseire játszik rá. Az utolsó írás egy hír, ami a világ legdrágább öngyilkosságáról szó. Elkövetője Peter W., a szerző, Karácsonyi Péter alteregója.

A könyv humoros, néhol mégis keserű rajzolata a magyar „pálinkának”. Vajdaság városai, alakjai jól kivehetően ágyazódnak bele a pálinkaivó történetekbe. Az enciklopédia tartalmától pedig erős késztetése támad az olvasónak, hogy végigkóstolja a szócikkeket, hogy maga is meggyőződjön Bozsik rangsorolásának igazságértékéről. Mert itt nem borban, hanem pálinkában van az igazság.

(Bozsik Péter: A pálinka dicsérete és más történetek. zEtna, Zenta, 2012, 220 oldal, 2000 Ft)


You are here: