Falusi Márton: Amperhiány

Nyomtatás

Egyetlen elektromos készülék se
kapcsolható be kétszer ugyanúgy,
s ki tudja, melyik kettő működése
csapja le a rendszert – szól húgyagyú

villanyszerelőnk Hérakleitosszal,
Jézus szamarával hülyén iáz,
energiajogból fennen kioktat:
állampolgárként az amperhiány

többletfogyasztása orvosolható
harminckét egységig díjtalanul;
neoncsövünkben párzik anód, katód,
animus, anime villanya gyúl;

négyszemközti, kis viharok áztatják
batikolt terítőnket egy éve,
tekintetünk sarkait, a házasság
magasfeszültségű vezetéke

le fog szakadni, Makkosmáriától
Gellérthegyig ível pózna nélkül,
álmom János-hegyén kevély kilátó,
völgyébe drótkötélpálya épül,

szimulátorán tesztelhetjük, meddig
terhelhető függőidegvasút,
mobilom milyen gyorsan tudja szedni
az áramot, s vitánk úgy elfajult,

hogy egyre több időt tölt fülünkben
a szó, mit egymás fejéhez vágunk,
bizony a házastársak meghülyülnek,
nyílt időtörésük belefájdul

holmi hatósági gázcsőcserébe:
ezt bontják ki egyszer unokáik,
mennyi hidegháborúról mesélne…!,
de csak sziszeg, gázolunk bokáig

vasreszelékbe, malterzúzalékba;
két centin nem múlik a boldogság –
kezében mérőléccel e rossz tréfa
buggyan ki melósunkból, otrombán

kiborítva a szennyestartó zsákot,
legombol rólam újabb tíz rugót;
felhívsz: mi lenne itthon?, a szokásos,
lesz okunk összeveszni, légy nyugodt;

mind több szó ég ki ékes füzéredből,
szoros kapcsolású vaksüketek
gyanánt társalgunk, míg odabenn eldől,
fölszúrják-e gyulladt bal fülemet;

először az ép fület gyógyíthatom –
int magánorvosom jóbaráti
derűvel, macerált hallójáraton
át szűzi dobhártyámig ellátni;

ne kérdezz!, válaszolni úgysincs kedvem,
hemzsegő körténk féregtől hasadt,
izzószál a Szó a Nevesítetlen
krómozott üvegburája alatt;

elköltözzünk?, hová?, bánja kánya!,
üres szerelmünket téliesíted,
sót öntesz kagylóba, kloákába,
leengedsz bojlert és kifürdött szívet.