irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2013-07

Irodalmi Szemle, 2013. július - Cigány utak (Teljes)

E-mail Nyomtatás

„Én imádnék egy igazi összetartó cigányországban élni!!!" – áll az Irodalmi Szemle júliusi lapszámának borítóképén. Az idézet Omara alias Oláh Mara festményéről származik, aki az egyik legjelentősebb kortárs roma képzőművész, és akinek a képei a szám illusztrációs anyagát alkotják.
A lapszám témája: Cigány utak. Romák az irodalomban és a roma irodalom – két megközelítés, egy téma.

Garajszki Margit: Cselédsors

E-mail Nyomtatás

A pozsonyi Színművészeti Egyetem egykor legendás színpada, a Pozsony belvárosában lévő Burkovňa,

Barlog Károly: Betekintés a kilátástalanságba

E-mail Nyomtatás

Lakatos Menyhért Füstös képek című regényéről

Borbély Szilárd: A kátrány

E-mail Nyomtatás

A presszó a szuterénben volt. A közepén nagy üres teret hagytak, mert hétvégenként zenés-táncos mulatságot szoktak rendezni.

Papusza Bronisława Wajs: Cigány utak

E-mail Nyomtatás

Cigány mese
[Bajka cygańska]

Egy fecskemadár a fészkét
ablakom alá építette,
akár egy cigány lány,
oly nagyon fekete fecske.

Jónás Tamás versei

E-mail Nyomtatás

Születésnapodra
(Juhász Gábornak)

Ma reggel, barátom, úgy keltem, mint a Nap.
Méltóság, fájdalom volt a világ, én hallgatag.

Iva Pekárková: Jeszoszkero nyilaj

E-mail Nyomtatás

Angliai tolmácsolásom öt éve alatt egy csomó történetet összegyűjtöttem a csehországi és a szlovákiai újonnan – és kevésbé újonnan – érkezett bevándorlók életéről. Ahogy valahol már említettem, ügyfeleim többsége roma. Némelyikük korántsem beszél jól csehül vagy szlovákul, de akkor is cseh (vagy szlovák) tolmácsot kap. A roma nyelv nem szerepel azon nyelvek jegyzékén, melyekről itt hivatalosan fordítanak. (Arra, hogy mit is jelent pontosan ez az állítás, még valahol kitérek). Mindenesetre eleget tolmácsoltam a romáknak, sőt a roma nyelv néhány frázisa rám is átragadt.

Veress Zsuzsa: Átok, balsors és varázslat

E-mail Nyomtatás

"Most megtagadlak benneteket és azt akarom, hogy ne legyen a cigányoknak királyuk soha többé… azóta a cigányok egyik helyről a másikra vándorolnak, mert sehol sem tűrik meg őket az idegen népek… A Szent Isten átka beteljesedett szóról szóra.”
Az idézet egy Bari Károly gyűjtötte magyar cigány eredetmondából való. Mint minden eredetmonda, ez is elfogadható magyarázatot akar adni a kialakult helyzetre.

Takó Annamária: „Nincs semmi, csak a lépések”

E-mail Nyomtatás

Holdosi József Kányák című regénye recepciójának kérdései és a regényszöveg aktivizálása

Bevezetés
– néhány gondolat a magyar nyelvű cigány irodalom helyzetéről

Baranyovics Borisz: Egy „történelem nélküli nép” története

E-mail Nyomtatás

Dupcsik Csaba úttörő kezdeményezésének célja eszmetörténeti és tudásszociológiai kritikai elemzés, valamint tankönyvszerű összefoglalás, leletmentés. A magyarországi cigányság története című kötet maga nem tekinthető igazán történetinek, hiszen a cím nem fedi hűen a könyv tartalmát: a történeti munka mellett szociológiának, dokumentációnak, forrásfeltárásnak és forráskritikának is tekinthető, illetőleg politikai, rendészeti célokat is kielégíthet a kriminalisztikai fejtegetésnek köszönhetően (lásd a Félig üres, de félig tele – a „cigánybűnözés” fogalmának karrierje című fejezetet).

Gyenes Gábor: Nem szél: sörét

E-mail Nyomtatás

Fliegauf Benedek 2011-es alkotásának fókuszában a 2008–2009-es magyarországi romagyilkosságok állnak. A rendező elmondása szerint a Csak a szél nem egy áldokumentumfilm, hanem játékfilm, amelyet a valóság inspirált. Hozzáteszem, hogy ebben a témában nem tudott volna erősebb lenni egy dokumentum sem, ahol konkrét nevek, áldozatok és bűnösök szerepelnének.

Kulcsár Ferenc: Némafilm

E-mail Nyomtatás

1864-et jegyzett a naptár, amikor az Ég földi helytartói, az oroszok cárja s a törökök szultánja: egy gyaur és egy muzulmán méregkeverése folytán egy kis nép a sátán karmai között találta magát. A Kaukázusban élő ubihok voltak ők, akik máról holnapra – ármánnyal és hitszegéssel áthurcoltatva a Fekete-tengeren – a keleti égbolt legszebb csillagának „paradicsomában” találták magukat, egy Istentől elhagyott földön, mely ráncos volt, mint az eunuchok arca, s nem borízű vadszőlőt, fényes héjú diót, édes gesztenyét kínált, hanem ellopott mennyország helyett poklot, melynek kapui szorosra csukódtak a belépők háta mögött.

Bodnár Gyula versei

E-mail Nyomtatás

Aritmia I

a kövér takarító dúdolgatva
partvisnyélen tologatta körülöttem
felmosórongyát

Z. Németh István versei

E-mail Nyomtatás

Záró

A zenegépben egy lázadó
szenegáli törzsfőnök arcába
csapódik épp a légzsák,
mikor körmöm az ön tálcájához ér,
Miriam.

Tóth László: Írás, irodalom, történet Közelítések, futamok

E-mail Nyomtatás

Írás, irodalom, történet,
avagy Egy lehetséges szinopszis

1
Szeretnék végre írni egy könyvet, amely nem szól másról, csak rólam. Igaz, valamilyen mértékben mindegyik könyvem rólam szól, mégis…

Varga Imre: Reggelnapló 6-7.

E-mail Nyomtatás

Az írói terveim közt elveszik az írás.
Jó lenne, írom megint. Jó lenne nagyon.
Szóval: jó lenne naponta legalább két dolgos órát ülni a papír előtt. Leírni aznapra rendelt mondataimat, még ha másnap fölöslegesnek látszanak is. Mi az írás akadálya? Az idő? Kinek az ideje? Nyilván az enyém. Valóban az enyém? Vagy inkább az akadályoz, hogy nem vagyok foglalkoztatott író? Hogy olykor nevesincs szerkesztők packáznak velem? Nem hiúság, önáltatás-e, hogy a megbízatásra, különleges figyelemre várok? Ki biztathatna írásra a bennem élő mesteren kívül; ahogy ez eddig is volt? De akkor is: írok-e, írhatok-e olyat, ami eddig nem volt. Másolásból pedig láthatóan van elég.

Oleg Pavlov: Robbantás (II.)∗

E-mail Nyomtatás

Átlagos életet élni – dolgozni, sétálni, feküdni, járkálni, aludni és ehhez hasonlók – és egy speciális naplóba feljegyezni a kellemetlen tünetek jelentkezésének körülményeit és idejét. Ez a feladata. Az új. A fő feladata. Ebből az orvosi szobából más emberként jött ki, olyan emberként, aki instrukciót, figyelmeztetést kapott, de főleg ‒ feladatot. A nap huszonnégy órájában élni a megszokott életét, de valahogy elölről kezdve – ez lett most a célja.

Polgár Anikó: Megalvadt folyók

E-mail Nyomtatás

„Az idő nagy úr, aki messziről néz, az messzebbre lát” – állapítja meg Borbély Szilárd Gyerekkor falun című írásában, melyet akár új regénye előzményének is tekinthetünk. Ez az időben egyre mélyebbre hatolás a gyermekkortól gyermekkora öregjeinek irányába halad, akik „a hatvanas években voltak hetven-nyolcvan évesek”, „még a tizenkilencedik században születtek”, s „egy nagyon-nagyon távoli múltból nézték a szocialista időket”.

Garajszki Margit: Cselédsors

E-mail Nyomtatás

A pozsonyi Színművészeti Egyetem egykor legendás színpada, a Pozsony belvárosában lévő Burkovňa, amely Ladislav Smoček Dr. Burke különös délutánjának nyomán kapta a nevét, az utóbbi években próbateremként szolgált, ám idén újra megnyitották, mint az egyetem LAB nagyszínpada mellett működő kamaraszínpadát. Mrożek Prófétákja, Didier Kaminka A kapus magánya, valamint Vaszilij Szigarjev Farkaskölyök című előadásának műsorra tűzése után május 2-án került bemutatásra Jean Genet Cselédek című darabja. A vizsgaelőadás rendezője Száz Pál Eva Pevná dramaturgot és Katarína Sliacka díszlet- és jelmeztervezőt kérte fel együttműködésre, ahogyan 2012-ben a Woyzeck színpadra állításánál is tette.
A premier estéjén a nézők a bejárat előtt gyülekeztek, az ajtó csak néhány perccel hét előtt nyílt meg. Szűk, gyengén világított lépcsőfolyosó vezet le az alagsori játszóhelyhez. A közönség java része szemmel láthatóan most jár itt először, az ismeretlen és szokatlan színházi helyszín megsokszorozza a figyelmüket és ingerfelvevő képességüket, megilletődöttségükben csak suttogva beszélnek vagy egyáltalán nem. Egy apró téglákkal kirakott, fehérre mázolt, enyhén dohos szagú, szűk alagútszerű pincehelyiségbe érkeznek. Az ajtó mellett kétoldalt lépcsőzetes emelvényen sorakozó székek alkotják a nézőteret. Mintegy hatvan fő keresi a helyét: teltház. Akinek nem jut hely, a székek előtt szivacsokra ülhet a földre. Az itt elhelyezkedők olyan hatást keltenek, mintha csak vendégségbe jöttek volna, de elegendő szék híján, párnákon foglalnak helyet a vendéglátó szobájában, pontosabban a Madame hálófülkéjében. Színpad és nézőtér határa elmosódik. Ez a különleges, zárt, intim tér már jóval a színészek megjelenése előtt játszik. Önmagában is.
A pinceszínház egészét borító fekete táncpadlón elhelyezett bútordarabok és világítótestek jelölik ki a színpadot. Középen egy masszív barna kétajtós ruhásszekrény torlaszolja el a pincehelyiség újabb kis terméhez vezető átjárót. A bal oldalon lévő oldalsó zárt folyosóra székeket halmoztak fel, mintha valamiféle raktár lenne. A színpad bal felén egy fehér kórházi vaságy, bordó párnahuzattal, jobbra pedig fekete tükrös toalettasztal, a tükör körül villanykörték.
Miután a nézők elhelyezkedtek, egy láthatatlan kéz leoltja a lámpákat, sőt még a levegőztetőt is kikapcsolja. Teljes sötétség és csönd. A lámpa ismételt felkapcsolásával veszi kezdetét az előadás. A kezdő kép, amint Solange a padlót súrolja, a testvére, Claire pedig a szekrényből kilépve a Madame szerepében jelenik meg. A két szobalány kedvenc elfoglaltságának hódol, szerepjátékokat játszanak, amíg a ház gyűlölt úrnője távol van. A Solange-ot és Claire-t alakító színésznőknek nincs könnyű feladatuk, hiszen a másfél órás előadás során olyasvalakit kell eljátszaniuk, aki esetenként valaki mást játszik el. Solange szerepében a negyedéves színész szakos Marta Maťová, míg Claire szerepében a bábszínész szak végzőse, Michaela Čilíková mutatkozik be. A megalkotott személyiségszerepeket különböző játékstílusok alkalmazásával játsszák el, és mindvégig sikerül megőrizniük a dikció és akció egységét, beszéd- és mozgáselemeik egyaránt esztétikai élményt nyújtanak, mindamellett kifejezik azt a kegyetlenséget, ami mindkét cselédlánynak sajátja.
A dominanciajátékban kezdetben Clai-
re-nek van uralkodó szerepe passzív, alárendelt húga fölött. Claire a Madame szerepében végtelenül gőgös, kegyetlen és hiú személy. Čilíková érett és választékos színészi eszközrendszerének minden elemét ennek szolgálatába állítja, és táncszínházi tapasztalatait is remekül tudja kamatoztatni: lassú, elemien macskaszerű, önmagával enyelgő mozgása hirtelen kitörésre képes. Claire el akarja érni, hogy Solange ölje meg a Madame-ot. Claire a világot szeretné uralni, ami beszűkült minivilágukban a Madame eltávolításával megvalósítható. Solange esetében felsejlik egy másik életlehetőség is, méghozzá a tejesfiú képében, ezt a lehetőséget azonban Claire igyekszik csírájában letiporni azzal, hogy nevetségessé teszi.
A ciklikusan visszatérő elemek, a Solange által megrajzolt kör, az a szertartásosság, ahogyan a formákba merevedett, szokássá rögzült szerepjáték létrejön, ad egyfajta rituális jelleget a darabnak. A játékhoz hozzátartozik, hogy a lányok saját maguknak világítanak, és a színpadon öltöznek át. Bár felsejlik valamiféle íratlan játékszabályrendszer, azt előszeretettel sértik meg; a realitás és az irrealitás, a valóság és a játék közötti határ elmosódik. A cselédek teremtettek maguknak egy közös álomvilágot, játékteret, amelyet bizonyos fázisokban megerősítenek, máskor maguk iktatják ki. Folyamatosan ott lebeg a kérdés, meddig lehet ezt így folytatni, az óra pedig kérlelhetetlenül ketyeg, egyre inkább érzik az idő szorítását. A végletes egymásrautaltság és önmagukba zártság közötti ellentét feszítése, a saját identitás keresésének konfliktusa agresszivitáshoz és homoerotikus játékokhoz vezet. A szexuális szerepjátékok gyakori eszközeként használt fekete-fehér szobalány-egyenruhába öltözött, vörös harisnyát és alsóneműt viselő, végletek között tipródó cselédlányok a szado-mazochista szerepjátékaikban újra és újra megidézik az alá- és fölérendeltség hierarchiáját és az ezzel járó megaláztatásélményt. Claire és Solange viselkedése a paranoid pszichózis határán mozog. Meggyőződésük, hogy a Madame ellen irányuló gyilkossági szándékukat, illetve a Monsieur börtönbe juttatását célzó anonim leveleiket is leleplezték, biztosak benne, hogy ártani akarnak nekik, figyelik őket. A téveszmék és az üldözési mánia gyilkolási vágyhoz vezet, sőt az sem áll távol tőlük, hogy önmagukban kárt tegyenek.
A közönség valamiféle kukkolási élmény révén válik a játék részévé, hiszen testközelből lesi meg egy testvérpár identitás- és szexuális játékait. Az egymással szemben bizalmatlan Solange és Claire, valamint a Madame és a cselédlányok viszonyában is ott húzódik a kérdés, hogy ki a figyelő és ki a megfigyelt. A lebukástól való félelem és az esetleges lebukás okozta kéjérzet a maximumára hág, amikor hátulról, ugyanazokon a lépcsőkön, amelyeken a nézők is lejutottak a terembe, a Madame léptei hangzanak fel.  
A Madame megjelenésével töréspont következik be az előadás alaphangulatában. A bábszínházi rendező szakos Zuzana Kollárová Madame-ja a Claire által játszott Madame karikatúrája, közönséges, affektáló, csúnya és ellenszenves nőszemély. Már puszta megjelenése is nevetésre készteti a nézőket, akik egy kövér, beképzelt és teátrálisan szenvelgő nőt nevetnek ki. A darab komédiába vált át, Kollárová élvezettel lubickol a komikaszerepben. A rendezői koncepció ezen a ponton szembemegy Genet elképzelésével, miszerint „a Madame-ot nem kell karikatúrává torzítani”, amint azt a Hogyan játsszuk „A cselédeket”? című írásában kifejtette. A Madame megjelenésével töréspont következik be az identitások vonalán is, ugyanis amíg ő jelen van a színpadon, mindenki önmagával azonos. A cselédlányokból hiányzik a szociális helyzetükből a Madame irányába elvárható szervilitás, nem tudnak cselédeket játszani, még a Solange-ot megformáló Maťová sem, bár nehéz is egy ilyen nevetséges Madame mellett. A Madame megjelenésével kérdésessé válik a lányok motivációja, s érthetetlenné, hogyhogy nem tudnak felülemelkedni ezen a nőn. Solange-nak minden igyekezete ellenére sem sikerül megitatnia a Madame-mal a Claire által elkészített mérgezett teát, még mielőtt újra elhagyná a házat.
Az előadás harmadik része a gyilkossági kísérlet sikertelensége jegyében zajlik. Claire árulással vádolja Solange-ot, s teszi immár másodszor, hiszen az első részben a harisnyatartójában találta meg testvére beismerő levelét. Solange kezdeti bizonytalanságát és sarokba szorítottságát felváltja önmaga erejének felismerése és megélése. Kivetkőzik önmagából, tombol, testvérét az ágyhoz kötözi és átveszi az irányítást. Általánosságban igaz, hogy a háromszereplős előadás során folyamatosan változik, hogy aktuálisan ki uralja a másikat. Általában egyszerre ketten vannak jelen a színpadon, és az interperszonális kapcsolatok egy hatalmi harc leképeződéseiként alá- és fölérendelt szerepeket osztanak a szereplőkre. A testvérek közötti harc alapvetően két egyenrangú személy között zajlik, a Madame és a cselédek esetében azonban van egy eleve meghatározó szociális különbség, és egy ezzel járó viselkedési forma, amit Claire és Solange csak a Madame háta mögött, bár a közönség szeme láttára mer megsérteni. A sikertelen gyilkosságot sikeres öngyilkosság követi. Claire és Solange tulajdonképpen egyek, hiszen az utolsó jelenetben Claire azzal bízza meg Solange-ot, hogy élje tovább kettős identitásukat. Claire a Madame-ot játszva hal meg. Önként vállalja az áldozat szerepét.
A színpadi megoldások közül két dolgot mindenképpen érdemes kiemelnünk: az egyik a megvilágítás, a másik pedig a hangzásvilág. A világítást a földön elhelyezett álló- és asztali lámpák adják, amelyeket a színészek maguk kezelnek. Az asztali lámpák alacsony, irányított helyi megvilágítást adnak, és különféle fényeffektusok előidézését teszik lehetővé, sőt a boltíves terem mennyezetén az identitásváltásokkal szorosan összefüggő fény–árnyék játék jön létre. A fényforrások le- és felkapcsolása hangulatfestő és jelentéshordozó elemként működik, alátámasztva az adott jelenetben történteket. Ami a hangzásvilágot illeti, szembetűnő a csönd szerepe, valamint az egymásba kapaszkodó, egymáshoz csapódó testek zenéje, és az emberi testek és az élettelen tárgyak olykor kéjes, olykor fájdalmas találkozása. A szüntelenül ketyegő vekker komoly feszültséget kelt, hisz az idő múlását, az időhiányt és a sors visszafordíthatatlanságát hivatott jelezni.
A Száz Pál rendezte Cselédek fekete hátterű plakátján két összenőtt női alsótest látható, az egyik piros, a másik kék csipkés necc harisnyanadrágban, amint az egyik a levegőbe emeli a másikat. Mintha egy felsőtest nélküli, szimmetrikus sziámi ikerpárt ábrázolna a kép. Persze kérdéses, hogy a szétválasztással nem romlik-e az életminőség, és az, hogy aki végül életben marad, képes lesz-e az önálló életre.

Soóky László: Rózsaszín köd, dübörgő üresség, állótaps

E-mail Nyomtatás

Ócska módszer rendezőt idézni egy színpadi geg kapcsán, de Méhes László Jászai Mari-díjas rendező olyan pontosan fogalmaz a Kulisszák című színházi kiadványban, hogy lehetetlen ellenállni a kísértésnek: „Később, amikor elkezdtünk dolgozni, volt egy döbbenetes felfedezésem. Mindenki zenéről és hangulatról beszél, pedig, ha megnézzük ezeket a dalszövegeket, akkor ezek hallatlan jó szövegek, szellemesek, igazi költészet.

You are here: