irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2013-03

Irodalmi Szemle, 2013-03

E-mail Nyomtatás

Rejtőzködő férfi a Szemlében. Az Irodalmi Szemle márciusi számában kivétel nélkül női szerzők közölnek. A borítólap főszerkesztői jegyzete azt állítja, mégsem női vagy gender témájú lapszámot tart a kezében az olvasó, hanem pusztán egy női szerzők szövegeiből építkező számot:

Tóth Kriszta: Üzenet

E-mail Nyomtatás

A tömött villamoson zöld kabátban
egy idegen nő figyel a hátával percek óta.
Kapaszkodó, aranygyűrűs kezét
nem ismered, ahogy ritkás, tupírozott haját sem.

Juhász Katalin versei / Idézzük fel, milyen / Kockakövek

E-mail Nyomtatás

Idézzük fel, milyen

szigorúan porciózott élvezetek
csak okosan a hévvel

Rapai Ágnes: A világosság természete / Az út fele

E-mail Nyomtatás

A világosság természete

úl magasra akart repülni,
pedig elég lett volna ott maradni a kályha mellett.

Mirkka Rekola versei

E-mail Nyomtatás

[Fennhangon beszélik tájszólásukat... ]
[Puhuvat murrettaan kovalla äänellä...]

Nyina Szadur: A szék / Apám bánata

E-mail Nyomtatás

A SZÉK

Hová kéne tenni a széket?
Minden fal zsúfolásig tele. Az ajtó után jön a tálaló, a tévé, az ablak, a fehérneműs szekrény, a dívány, a lábbal hajható Singer varrógép, majd megint ajtó következik.

Nadežda Lindovská: Nyina Nyikolajevna Szadur: Egy csodálatos eurázsiai a modern orosz irodalomban

E-mail Nyomtatás

Nyina Szadur Szibériában született és nőtt fel, Moszkvába  csak 27 évesen  költözött. A szibériai sztyepp végtelen tereiben töltött évek után Oroszország fővárosát szűknek, szorongatónak és levegőtlennek találta. Tíz évig tartott, amíg hozzászokott. Közben  az élettel küzdött, a pénzhiánnyal, rengeteget írt, a moszkvai Irodalmi Intézetben tanult, ahová személyesen hívta meg az ismert orosz drámaíró, Viktor Rozov (1913–2004). ő lett az osztályfőnöke és a személyes tútora.

Bárczi Zsófia: Elvira

E-mail Nyomtatás

Elvirát senki sem szerette. Ennek egyik oka az volt, hogy Elvira nem létezett a személyiség megragadható értelmében. Voltak Elvirák, különbözőek, helyzettől és társaságtól függően. Pedig éveken keresztül próbálta felépíteni önmagát. Vannak, akiknek erre nincs szükségük. Azáltal, hogy megszületnek, már meg is vannak.

N. Tóth Anikó: Mencike belevág

E-mail Nyomtatás

Évekig egy irodában ültek. Asztaluk derékszöget zárt be. Az ajtóval szemben Menci- ke. Rendszerint sötétkék kosztümben, amiből legalább három kissé eltérő szabású és árnyalatú volt a ruhatárában. Az egyiket fehér, a másikat halványkék, a harmadikat bézs blúzzal hordta, az utóbbi zsabója diszkréten megbújt  a kabát széles gallérja alatt.

Bencsik Orsolya: 845 forint

E-mail Nyomtatás

Elég gyorsan ment a költözés, igaz, nem volt sok motyóm...

Csobánka Zsuzsa: Advent

E-mail Nyomtatás

A szarvast nem látta, csak a periférián érzékelte a suhanást, és később visszagondolva Lulu számára világossá vált, Berdan Il arca éppen ilyen tünékeny és megfoghatatlan. Ezerszínű forma, mint az az elrugaszkodó állat ott a sötétben. Órák óta úton voltak, a férfiből sok minden felsejlett, amit aztán gondos mozdulatokkal varrt vissza az Isten, ne legyen egy apró feleslegesen kilógó darab sem.

Magowa: Pont

E-mail Nyomtatás

Ez itt a képen én vagyok, éppen  reágyújtottam egy cigarettára (fumáre), tele volt már a tököm  mindennel,  kijöttem hát levegőzni  picit, ez van. Az  ott mellettem a kutyám, úgy hívják: Pont, ő is nagyon vágyakozott már ki a szabadba, szaladgálni kicsit, meg minden, hát legyen, mondtam, de most csak áll itt mellettem, néz balfaszul, nem tudja, mi az ábra.

Uršuľa Kovalyk: Csipke; Tengeri rózsa

E-mail Nyomtatás

Csipke
Arca jobb oldalán egy szemölcs jelent meg. Előbb csak kis fekete pont volt, melyre Magda mosakodás közben figyelt fel a tükörben, később a pont feltűnő dudorrá változott, melyet már akkor is érzett, ha ujjával végigsimított a bőrfelületen. Nem tulajdonított neki nagy jelentőséget.

Peredy Márta: Fejjel lefelé; Mozaik; Automata (kisprózák)

E-mail Nyomtatás

Fejjel lefelé
Másképp ég a szemed másnap, ha azért sírsz, mert megbántottak, vagy ha azért, mert bosszúból meg akarod ölni őket. Rádöbbentél, hogy benne van a pakliban. Az Istenhez futsz, hisz ő keveri, és te meg akarod tudni, hogy akkor most mi van. Vagyis azt leszarod, de hogy mi lesz. Hogy készülj?

N. Tóth Anikó: A művészet mint társadalmi lelkiismeret (interjú Németh Ilonával)

E-mail Nyomtatás

Beszélgetés Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművésszel
Ez a beszélgetés az Irodalmi Szemlében jelenik meg. A budapesti Iparművészeti Főiskolán szerzett friss diplomával a tarsolyodban ennek a folyóiratnak a grafikai szerkesztője voltál 1987–88-ban. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

Petres Csizmadia Gabriella: Az önéletírás gyónáskényszere (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

A narratív fordulat1 óta a társadalomtudományokban elterjedt az a feltevés, miszerint az ember egyik legalapvetőbb narratív szükségletét saját történetének elbeszélése képezi.2 Alasdair MacIntyre  szerint „az ember cselekedeteivel, viselkedésével és fikcióiban lényegileg történetet mondó élőlény”3 – az egyén ennek értelmében az önnarratíva megteremtésével ontológiai szükségletét elégíti ki.

Bolemant Lilla: A szent szégyen (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

Berde Mária regényéről
Vizsgálatom tárgya Berde Mária1  A szent szégyen című regénye, amelynek szövegében a női szubjektum, a női énkép kialakulásának folyamatát próbálom nyomon követni, felhasználva a feminista irodalomtudomány néhány kutatási szempontját.

Nagy Csilla: Provincializmus, dilettantizmus vs. regionális kánon

E-mail Nyomtatás

(Hozzászólás Németh Zoltán Szellemi öngyilkosság a szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben című írásához)

Mayer Kitti: „Az elégségesből elvett” (a Magyar Nemzeti Galéria Világmodellek című kiállításáról)

E-mail Nyomtatás

A Nemzeti Galéria Világmodellek című időszaki kiállítása látszólag egyszerű feladatra vállalkozott: bemutatni a nézőnek, milyenek is voltak a művészek műtermei  Kondortól  napjainkig.  Kérdés azonban, mennyit  ért meg ebből a néző, legyen az kíváncsi magyar vagy érdeklődő külföldi. Hát, egyiknek sem lesz könnyű dolga.

Polgár Anikó: Börtönök, szobák, függönyök (Sofi Oksanen két regényéről)

E-mail Nyomtatás

Ha egy pók egy szilárd pontról leveti magát következményeibe – írja Søren Kierkegaard –, folyton csak üres teret fog maga előtt látni, melyben lehetetlen szilárdan megvetnie lábát, ha mégoly jól szétterpeszkedik is.” A finn Sofi Oksanen regényeinek hősei a történelem vagy a személyes családi múlt szilárd pontjairól rugaszkodnak el, mozdulataikat, viselkedésüket mindig valami mögöttes irányítja, s a biztosat, a szilárdat maguk mögött hagyva a lét elviselhetetlenségének tragikumával szembesülnek.

You are here: