irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2013-11

Irodalmi szemle 2013 november - Magyar minimum (Teljes!)

E-mail Nyomtatás

Trükkök helyett tükrök. „Nem tagadhatjuk arra irányuló késztetésünket, hogy a minimalizmus jelenségét megragadjuk a kortárs irodalmi diskurzusban" – olvashatjuk az Irodalmi Szemle novemberi számában, a magyar minimalizmusnak szentelt blokk előtt.
A szerkesztői bevezetőből kiderül, máig szegényes a minimalizmus – pláne a magyar minimalizmus! – recepciója nyelvterületünkön. A szám tehát egy kicsit hiánypótló is.

Szvoren Edina: Aloé vera

E-mail Nyomtatás

Ébredés után rendszerint el kell telnie fél órának, hogy szép sorjában minden eszembe jusson. Anya vagyok, emlékeztettem magam. A szobatársnőm már kora reggel búcsúzkodni kezdett. Azt mondta, hasonlóak a személyiségvonásaink, és telefonszámot is kellett cserélnem vele. Ha nem látott volna úszni, ha nem látott volna a dobogón, gondoltam, nem lenne ilyen szívélyes velem. Beleolvasott a zárójelentésembe, és a férjemről kérdezősködött.

Grendel Lajos: Utazás a semmi felé (részlet)

E-mail Nyomtatás

Zoli vékonydongájú volt, és ahogy ült, ölében a doromboló macskával és azzal az ártatlan mosolyával, nohát, az egy fényképre való volt. Egy téli délután… Az idő rég elsodorta a túlsó partra, más nem is látszik belőle, csak a csontváz. Eleinte ellenszenves volt, meg nagyképű is. Aztán megváltozott Attila véleménye, mert megismerte közelebbről. Túlságosan magába tekintett, és rosszul mérte fel az erőviszonyokat. Megesik az ilyesmi.

Szászi Zoltán: Vihar előtt; nem tetszettél (versek)

E-mail Nyomtatás

délután nyári vihar előtt néhány órával
egy meghatározhatatlan menetrend szerint
megindulnak a szülések

Hajtman Kornél versei

E-mail Nyomtatás

reggeli

távol
te ott
én itt

Nyírfalvi Károly: Újköri kőnyomatos töredék; Hibátlan kezdet; Párhuzam (versek)

E-mail Nyomtatás

Újkori kőnyomatos töredék

Feje felemelkedik, tekintete
előre vetül, célirányos és
mosolygóan bölcs.

Trükkök helyett tükrök (bevezető a Magyar minimum című tematikus blokk elé)

E-mail Nyomtatás

„A kifejezés  alapvető  pontossága  az írás  EGYETLEN  moralitása.”  Raymond Carver, az amerikai minimalizmus „pápája” idézi ezt az Ezra Pound-mondatot Az   írásról   című   esszéjében,1     amelyet akár a minimalizmus „programnyilatkozatának” is tekinthetnénk, ha a minimalizmusról mint konkrét, szerzői által felvállalt irányzatról beszélhetnénk.

Farkas Zsolt: Minimál Hazai

E-mail Nyomtatás

Hazai Attila írásairól
ELBESZÉLŐI REFLEKTÁLATLANSÁG MINT AZ OLVASÓI REFLEXIÓK PROVOKÁCIÓJA
A minimalizmussal foglalkozó fejtegetésekben egyszerre hangsúlyozzák az elbeszélés redukált és erősen kihagyásos jellegét, ugyanakkor a pontosságot, érzékletességet, jelentésgazdagságot is – mint Carver esetében.1

Bánki Éva: „Kimondhatná a nevét is, ha lenne értelme”

E-mail Nyomtatás

A névadás jellegzetességei Tar Sándor Szürke galambjában
A detektívregény   narratív   sémája   szinte   minden hagyomány alapján értelmezhető. Ám a valós társadalmi térbe helyezett „kemény krimik”, hardboiledok mégiscsak ott tudnak igazán elterjedni, gyökeret ereszteni, ahol a tettes „néven nevezése” a bűn és büntetés individualista felfogásával párosul.

Csepregi János: Ki cseszi el az életünket?

E-mail Nyomtatás

(Háy János: A mélygarázs)
Háy Jánost jó néhány alkalommal hallottam régebben szerzői estjein arról beszélni, mit jelent számára a nyelv, a prózaírás. Miért nem alkot, miért nem alkothat újabb meg újabb műveket azonos recept alapján. Csak azért, mert az előzőt sokra értékelte a szakma vagy a közönség, azok is, akik olvasták és azok is, akik nem, miközben a népszerűségért cserébe gyakran szeretne elvárásokat támasztani a nagyérdemű.

Szalay Zoltán: A félelem kiterjedése

E-mail Nyomtatás

Egykor, nem is olyan régen, az újdonság erejével hatott  –  mondhatni, ugyancsak felbolydította az irodalmi hangyabolyt –, hogy egy prózában az édesapa makacsul és mindvégig megmarad ingatag jelölőnek, istenhazacsalád ide vagy oda. A felfedezés harmonikus tündöklését megakasztotta ugyan ennek a bizonyos prózának egy javított kiadása – egyesek rögvest merészen a realizmus diadalát kezdték hirdetni –, ám nagyon úgy tűnt, most már nem lehet úgy tenni, mintha mi se történt volna.

Brutovszky Gabriella: „Egy lélegző inkubátor vagyok”

E-mail Nyomtatás

Miklya Anna harmadik regényében a nőiség megélésének korántsem hagyományos formájával szembesül az olvasó. Az atipikus érzelemvilág, az  ellentmondásos viselkedés és a lélek világának sokrétűsége hűen tükrözi azt a felfogást, ami a hősnő, Csillag Diána életét meghatározza. Az anyaság tudatának eliminációja, a férfi–nő kapcsolat ellehetetlenítése, az önmegismerés és a mások általi megértés megkérdőjelezhetősége válik hangsúlyossá a  regényben.

Benkő Krisztián: Radioaktív. Hang, zene, rádió

E-mail Nyomtatás

(Jegyzetek  Tormay Cécile Napkelet című folyóiratához)

Ó, hogy megrázott! Szívemre ömölt
A sok-sok hang, ütem, melódia
S dobolt rajta, dacosan, konokúl
Mint szilaj habok a hullámtörőn.

Csehy Zoltán: „Valami rejtélyes vonzalom”

E-mail Nyomtatás

1. THALY – AZ ÖRÖK KURUC
„Ha hős Thaly Kálmán paplan alatt szuszog, Egy Rákóczi az ágyához lépni fog,
S így szól: »Te vén kurva, nem kellek már néked, Ki nekem köszönhetsz baksist, dicsőséget?« (Lőwy Árpád: Thaly Kálmán v. b. t. t.)

Gyürky Katalin: Sokszínű egységesség

E-mail Nyomtatás

A Visszatérés a Szojuzba című gyűjteményes kötet – melynek címe egyébként az antológiában szereplő egyik alkotó, Dmitrij Dobrogyejev kisregényének címét „ismétli” – több, egymással összefüggő elv alapján és célkitűzés mentén jött létre. A kötet szerkesztői, Goretity József és M. Nagy Miklós egyfelől  egyértelműen  hiánypótló  tevékenységet folytattak akkor, amikor az orosz minimalista prózából válogatták össze a kiadványban szereplő írásokat, hisz ez a műfaj s ennek a műfajnak az alkotói és szövegei alig-alig ismertek a magyar olvasó előtt.

Pethő Anita: Kényelmetlen kirakós

E-mail Nyomtatás

Lehetne akár játéknak is tekinteni, ahogyan Grendel Lajos Az utolsó reggelen című kisregényében az olvasó a jól ismert motívumokat csak mint egy kirakós játék néhány darabját kapja kézhez, amelyek helyét az összképben a hiányzó részeket hozzáképzelve kell megtalálnia.

Kutszegi Csaba: Verslábakon táncoló

E-mail Nyomtatás

Bozsik Yvette Préda című koreográfiája kapcsán az első felmerülő kérdés az, hogy hogyan ihlethet meg egy XV. századi vers egy kortárstánc-előadást. Erre a kérdésre még a sokat látott (tánc)színházlátogatók, sőt, még a hivatásos nézők (mint jóma- gam) sem tudnak magabiztos választ adni. Mert számtalan példa kínálkozik arra, hogy egy történet inspirál egy koreográfust, és a tánc formanyelvén fogalmazó alkotó ennek kapcsán megalkotja az ese- ményeket bemutató (eltáncoló, „elmesélő”) cselekményes táncjátékát.

You are here: