irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

2014-02

Irodalmi Szemle 2014/február: Japán szemle (teljes)

E-mail Nyomtatás

Az Irodalmi Szemle februári száma a japán kultúrát szemlézi. A lapszám a japán művészet valamennyi színéből felvillant ezt-azt, legyen szó akár népmeséről, haikuról, nó drámáról, filmről vagy animéról. A spektrum a klasszikus művektől a kortárs japán irodalomig terjed, sok-sok friss fordítással, tanulmánnyal.

Grendel Lajos Néhány gondolat… / Száz Pál Halott föld, halott lányok című kötetéről

E-mail Nyomtatás

Bizonyos szempontból rendhagyó novelláskönyv Száz Pál új kötete, ugyanis a gondolkodó ember  áll  a  középpontjában, igen csalafinta módon. Szó sincs esszénovellákról, sokkal inkább rejtett üzenetekről, egy-egy utalásról, egy-egy jelentéktelennek tűnő mondatról, amelyre ha nem figyel oda az ember, máris elsikkadt az írás lényege. Például: „Tulajdonképpen semminek nincs értelme. Örök vakságra vagyunk kárhoztatva” (75., Triptichon).

Akutagava Rjúnoszuke - Mandarinok

E-mail Nyomtatás

Borongós téli este történt. A jokoszukai vonat másodosztályú kocsijában ültem egy sarokban, s tétlenül vártam az indulást jelző füttyszóra. A villany már régóta égett a vagonban, de rajtam kívül – bármily meglepő is – nem volt egyetlen utas sem. Amint kibámultam a félhomályba borult peronra, láttam, hogy furcsa módon nyoma sincs egyetlen kísérőnek sem, csak egy ketrecbe zárt kiskutya vonyított fel panaszos hangon időről időre.

Mókás japán népmesék

E-mail Nyomtatás

Arc  nélküli kísértet
Réges-régen élt egy ember, aki annyira szerette a szakét, hogy állandóan részegre itta magát. Hogy is hívták? Azt hiszem, Hikoroku volt a neve. Egyszer egy éjszaka ez a Hikoroku szokásához híven szakét ivott és pityókásan tartott hazafelé.

Hosi Sinicsi: Tükör (novella, Somogyi Gitta fordítása)

E-mail Nyomtatás

–    Ma péntek tizenharmadika van – mondta a férfi, miközben a szoba sarkában lévő asztali órára pillantott, amely a dátumot is mutatta.
–    Jelentéktelen dolgok miatt aggódsz. De majd vigyázok. Ma éjjel talán egy kicsit sokáig fog tartani a munka. Lehet, hogy csak szombaton jövök.
A férje hangját hallotta még a szobából, amikor kilépett az esti utcára:

Tokaji Zsolt: Akutagava – egy bomló elme öröksége (portré)

E-mail Nyomtatás

„Nagy író az, akinek halála után harminc évvel tíz elbeszélését még olvassák. Ha öt elbeszélését, akkor híres, ha hármat, akkor is írónak nevezheti magát.”
A távol-keleti kultúrák tolmácsolójaként rendszeresen találkozom azzal, hogy  milyen nehéz feladat híven közvetíteni korban és térben távoli gondolatokat, s lett légyen bármilyen tehetséges és felkészült a fordító, e feladatát csak részben tudja teljesíteni, a tökéletesség eszménye minden esetben elérhetetlen marad. Van-e arra lehetőség, esély, hogy a modern japán irodalom legkiemelkedőbb alkotóját a magyar nagyközönség ne csak olvassa, hanem értse is?

Dazai Oszamu: Vakságom könyve (novella, Hajnal Krisztina fordítása)

E-mail Nyomtatás

Ne írj semmit. Ne olvass semmit. Ne gondolj semmire. Egyszerűen csak: élj!

A kék ég – öröktől fogva változatlan formában. De ne hagyjuk, hogy átverjen! Mert nincs semmilyen más jelenség, ami ilyen kegyetlen lenne az emberhez. Soha egy fillért sem kaptam tőled.

Misima Jukio: A három alapszín (Vihar Judit fordítása)

E-mail Nyomtatás

Idő: nyárutó
Egyfelvonásos
Helyszín: tengerparti nyaraló kertje. A színpadon a távolban kőlépcső; olyan érzetet kelt, mintha a tengerpartra vezetne. A pázsiton hatalmas piros-sárga-kék napernyő, asztalka (rajta táskarádió), nyugágy és egyebek

Misima Jukio: A Holttest és a Kincs (dráma, Kéry Sándor fordítása)

E-mail Nyomtatás

Verses dráma egy felvonásban, ősi indiai legenda alapján

Balcsantár,  kereskedő Vörös démon
Kék démon
Fekete démon Vízitündér

Kommentár Misima Jukio A Holttest és a Kincs című drámájához

E-mail Nyomtatás

A Holttest és a Kincs (Sibito to takara) buddhista indíttatású, tanmese jellegű verses dráma. A buddhizmusra és a klasszikus japán művészetre egyaránt jellemző, erősen szimbolizált elemekkel dolgozik. Balcsantár és a holttest – amely életében feltehetőleg Balcsantár kedvese vagy rokona lehetett – az evilági, mulandó elemek szimbóluma. A démonok, az éneklő leány és az anyóka-szellem a túlvilági erők archetípusai, melyek a rájuk jellemző módon avatkoznak bele az evilági létbe.

Jámbor József: Misima színházi univerzuma (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

„Misima tehetsége egészen kivételes,  és ez nemcsak japán, hanem világszínvonalú tehetség. Talán háromszáz évente ha egyszer születik ekkora zseni, mint ő” – nyilatkozta a szerzőről atyai barátja és mestere, Kavabata Jaszunari a New York Times riportereinek 1970-ben, nem sokkal az író döbbenetes és elképesztő öngyilkossága előtt.

Mátrai Titanilla: Szamurájok és kísértetek, avagy erkölcs és erkölcstelenség Japánban (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

BEVEZETÉS

A szellemek, a kísértetek és az egyéb természetfeletti lények régóta foglalkoztatják az emberiséget. Titokzatos, ésszel felfoghatatlan jellegük nem hagy nyugodni bennünket, korról korra visszatérünk hozzájuk, megfejteni igyekezve a megfejthetetlent.

Csantavéri Júlia: Változások meséi (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

Egy kislány ül a vonaton áttetsző, szürke, arctalan utasok között. De ő valóságos, és bár nem tudja pontosan, mi várja majd az érkezéskor, és fél is, hogyne félne, hiszen egy roppant kellemetlen boszorkány hasonlóképpen ijesztő ikertestvéréhez kell eljutnia, legalább nincs egyedül.

Vihar Judit: Halálos szerelem és szívós élni akarás Sindó Kaneto kései filmjeiben (tanulmány)

E-mail Nyomtatás

A japán filmrendezők alkotásaikban gyakran fordulnak a japán irodalom remekműveihez és a hagyományos japán  folklórhoz. De a japán írók is sokszor merítenek elődeik műveiből, elég csak felidézni Akutagava Rjúnoszukét (1892–1927), aki a XX. század elején többször is a XI. századi Kondzsaku monogatari történeteit használta fel írásaiban. A két japán Nobel-díjas író, Kavabata Jaszunari (1899–1972), aki 1968-ban és Óe Kenzaburó (1935), aki 1994-ben nyerte el a kitüntetést, a hagyományos japán szépség, illetve a japán folklór művészi ábrázolásáért kapta a jutalmat.

Benkő Krisztián: Pop, film, terror (Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című kötetéről)

E-mail Nyomtatás

„Mishima Yukio a japán Gabriele D’Annunzio (feltéve, de meg nem engedve, s abban az esetben, ha Oshima a japán Godard, Kitano pediglen a japán Friderikusz).”

A 2013-ban harmadik kiadásban is megjelent „kultuszkönyv”  lapozása  során  (már a második, 2004-es, hellókittis kiadásban is) a Nagy Kriszta által tervezett belső dizájn egyik alapmotívuma – az alcímekben feltűnő kis fekete repülőgép – felidézheti az olvasóban, aki a szerzőhöz hasonlóan a japán szóhasználat szerint gaijin (külföldi), az angol Peter Greenaway Párnakönyv (Pillow Book, 1996) című filmjének többször visszatérő jelenetét, melyben a nagyváros felhőkarcolói között egészen alacsonyan hasít végig a levegőben egy hatalmas utasszállító repülőgép.

Hizsnyai András: A 22-es határátkelő 2. – „…helyettem én” (próza)

E-mail Nyomtatás

* Folytatás 2014. januári számunkból. – A szerk.

2. IRVING ŐRMESTER
Irving őrmester nem hitt az átmenetekben. A parancsnokság nagyon örült neki, hogy Irving őrmester nem hisz az átmenetekben, mert úgy érezték, hogy végre gyümölcsözni kezd a határőri kiképzés gondosan összeállított tanrendje és ideológiája, amibe Plukowski tábornok és Plukowski ezredes annyi energiát és gondot fektetett, és ami ennek ellenére mindeddig csak olyan inkompetens lézengőket és hazaárulókat szabadított rá a négyeshatárra,

Féjja Sándor: Némi örökkévalóság (Szilágyi Varga Zoltán A jókedvű örmény temetése című animációs filmjéről)

E-mail Nyomtatás

Puha hópihék hullnak emitt, ködfátyol lomhán ereszkedik le amott,  másutt derengő pára lebeg. Megkapó szépségű, emlékezetes rajzfilmképek ezek, amint a különleges fények színes játéka, a csillogón rezgő esőcseppek és sejtelmes árnyak látványa  is az, valamint lenyűgözőn nézővonzók az ismeretlen eredetű hangzások, visszhangok, talányos zajok, zörejek.

Soóky László: A lelőtt uzsorás visszatér, avagy a Lili bárónő mint „poen” a Komáromi Jókai Színházban

E-mail Nyomtatás

Huszka Jenő (1875–1960) operettjét, a Lili bárónőt először 1919. március 7-én mutatták be Budapesten, a Városi Színházban. Azóta többen hozzányúltak Martos Ferenc librettójához, a komáromi bemutató szövegét is módosította valaki, találgathatunk, hogy a műsorfüzetben jegyzett dramaturg (Keszthelyi Kinga m. v.), vagy maga a rendező (Méhes László Jászai Mari-díjas), vagy valaki más.

Gyürky Katalin: Settenkedés a takarásban (Pavel Vilikovský Kutya az úton című kötetéről)

E-mail Nyomtatás

„Tán csodállak, ámde nem szeretlek” – a kiváló szlovák szerző legújabb magyarra fordított művének olvasása közben akarva-akaratlanul ez a mondat, az anyai ágon szintén szlovák nemzetiségű Petőfi Sándor Kárpátok-ihlette verssora járt a fejemben. Több – s korántsem az én tetszésindexemet tükröző – szempontból. Egyfelől azért, mert Vilikovský kötete arról az osztrák szerzőről, Thomas Bernhardról (is) szól, aki szintén egy hegycsúcs, az Alpokban található Schwarzach kapcsán fogalmazott meg a Petőfiéhez hasonlóan ambivalens mondatot:

You are here: