irodalmiszemle

  • Full Screen
  • Wide Screen
  • Narrow Screen
  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Orbán János Dénes: Sebastianus posztja Mittel úr üzenőfalára (vers)

E-mail Nyomtatás

He cometido el peor de los pecados
que un hombre puede cometer. No he sido feliz.
(Borges) A szabadság is csupán egy másik börtön,
egyike a sokaknak itt, a Földön,
s nem különb a helyzet a túlvilágon,
Mennyben, Pokolban és a kettő
közötti, egyre kékebb,
kereskedelmi szájton.

Mióta meghalt Isten fia értünk,
e gyönyörű hit börtönébe léptünk,
mert szeretetünk is egyfajta rabság,
determinált, mint minden vélt szabadság.

Most bevallom azt, amit el nem követtem:
a boldogságot. Szabadságot kerestem.
Mindeközben, egy pozsonyi kis szobában,
ott várt Ő, kit magamnak kitaláltam.

De féltem. Tőle. Még inkább a falaktól.
S még valamitől. És ez az akarat volt.
Nem az Övé. Nem az enyém. Se másé.
Nem Júdásé, sem hitetlen Tamásé.

Hisz jól tudtam: az akarat szabad.
Ismertem e különös szabadságot,
és amit körénk épít,
azt a falat.

Hát elkövettem, csak félig tehetetlen,
a legnagyobb bűnt: azt, mi nem lehettem.
Akarattal. Mit ugyan nem akartam,
de akaratom fölött is akarat van.

*

A csillagok, mint rácspontok mögött,
a legnagyobb Rab setétbe öltözött.
Látom innen, a börtön ablakából,
mint vívódik. Vagy retteg. Önmagától.
Jó Mittelem, indul a négy lovas,
világ végét hinnéd, de nem, nem az.
Csupán lovak és díjak ugratása,
nem használják őket már semmi másra.
Létünk csak játék, túli konzolokban,
már meghalad, mert túl kevés titok van.
Titkokból éltem, éltünk: nem titok,
így épültek a katedrálisok,
a verseink. Emlékszel, drága ritter?
A bort kevertük, szódával és a hittel,
s még nem tudtuk: a költői szabadság
sorok rácsába zárt, másfajta rabság.

*

De tudod, Mittel, az Ő szava ott van
a posztmodernben
– és eme modern posztban.

Hidd el, hogy nékem sem ez volt az álmom,
verset írni egy kéklő
kereskedelmi szájton,

s hogy költészetünk mindhiába robban,
nem élünk már, csupán telefonokban.

Bár másodlagos. Máskor más, most meg ez. Sem.
A lényeg az, hogy akkor is följegyezzem!

A legnagyobb bűn, amit elkövettem
– nem voltam boldog –: nem lehet ismeretlen.
Oszd meg hát, mit Sebastianus posztolt,
s idézd még mellé hosszan Pál Apostolt!

You are here: